Ti nem szoktatok azon gondolkodni, miért éppen ti vagytok ti?

Nyilván én vagyok én, ha más lennék, a mást érezném énnek, ez máshogy nem lehet.

Az, hogy senki nem tudja, érzi azt, amit én... Nos, igen, néha kicsit szomorú, hogy még a párommal is egy más világban élünk, külön buborékban. Ráadásul ő nem is közlékeny típus, így nekem főleg fekete doboz. De még én sem tudok annyira exhibicionista lenni, hogy mindent elmondjak, bizonyos dolgokat automatikusan kiszűrök, az csak nekem van.

Müller Péter írta egyik könyvében, hogy mennyire érdekes teljesen más élőlények szemszögéből látni egy ideig a világot. Kár, hogy ezt nem tudjuk megtenni, NAGYON tanulságos lenne, az biztos.

Aki nem tipikus ember (mindenki egyedi, de azért vannak különlegesebbek, furábbak), annak főleg nehéz lehet, hogy az ő szemszöge már feltűnően más, mint a médiában s más emberektől hallott tipikusabb...

Érdekes kérdés,én nagyon ritkán belegondolok egy pillanatra,hogy mi lenne,ha én lennék XY(általában valamelyik ismerősöm),de ez csak egy pillanatig tart,kb évente egyszer.

Szerintem aki meg van magával elégedve,elfogadja saját magát,egyedül is tud boldogulni bizonyos helyzetekben,tehát átvitt értelemben jóban van magával,annak eszébe sem jut a másik bőrébe bújni gondolatban.

Pl amikor megy ez a duma,hogy de jó neki,meg irigyellek,stb...aki így látja az életet,annak valami nem gömbölyű...

:)

Néha

De sokkal inkább érdekes akkor már a halál és a halál után illetve az alvás párhuzamba állítása lefekvés előtt :D

Régen az miatt nem tudtam aludni gyerekként, hogy számomra a halál az a teljes eltűnés, a totális semmi, még csak nem is sötétség, nem is egy érzés vagy elkepzelhezo dolog... hanem csak annyi amennyit alvás közben érzékelek.