A magyarok nagy része miért ennyire szomorú, lehangolt?

Tanult tehetetlenségben szenvedünk. Belesüllyedtünk egy pesszimista életfelfogásba, és azt hisszük, nem rajtunk múlik a sorsunk, és nem lehet jobb ennél.

Pedig nem így van ez.

Biztos vidámabbak, vagy csak kifelé mutatják?

Biztos vidámabbak, vagy csak így nyomják el magukban is a stresszt?

Gyakorlásnak olvasgattam a Yahoo answers-t, ott írta is valaki, hogy a magyarok szerinte őszinték, egyszerűen csak arról van szó, hogy ami a szívünkön, az a szánkon.

Csak a személyes tapasztalataim nézve:

Már gyerekkorunktól belénk sulykolnak társadalmi mintákat, kötelező dolgokat, viselkedéseket. A férfi legyen férfi a nő nő, a férfi nem sír, erős, bátor, és hasonlók. Ha nem így viselkedsz akkor az "rossz". Mert nem férfias, nem helyes.

Vagy ott vannak s szülők. Emberek élnek egymás mellett. Elég az itteni kérdéseket-válaszokat nézni. Sokan alapból azért csinálnak családot, mert "kell". Az a norma, azt kell csinálni. Aztán 18-25 évig eltűri a gyerekét, élnek egymás mellett, mindenki csak nyűg a másiknak.

Vagy ott a társkeresés. Egyre felszínesebb. Elég csak a Tinderre gondolni. Alapból az egész ismerkedést egy "jobbra húzom balra húzom" pillanatnyi döntésre helyezi. Senkit nem érdekel semmi egyé adat, nézzél ki jól és kész. Vagy maguk a gombok is "Szívecske vagy iksz". Magyarul vagy tetszel, vagy pedig mehetsz a kukába. Egyszerű húspiac.

A munkáról ne is beszéljünk. Csak saját magam azt látom, hogy 1 embernek is kevés fizetésért 2-3 másik munkáját is el kell végeznek. Ha szar van azonnal megtalálnak. Ha valami jól sikerül akkor persze nem az enyém a dicsőség.

Vagy visszatérve a családi problémákra, alkoholizmus, válás, hasonlók. Mindenki úgy van, hogy "a családi bajokat oldják meg maguk". Senki nem akar beleszólni. Akár a tanárok sem. Vagy az iskolában mindennapos a "bullying", ami ellen szintén senki nem lép fel. a tanár sem tud, akar mit kezdeni vele, azt mondja "tanuld meg megvédeni magad". Aztán azt látod, hogy jól elszórakozik a téged megalázókkal, mert ők a "normális" szerethető gyerekek.

Vagy csak alapból az ember dolgozik mint az állat, majd hazaér egy szaros kis lyuk albérletbe, az évek repülnek, ő meg még mindig ugyanott van. Dolgozik, hazamegy majd hallgatja a panelban az összes szomszédot.

Igazából elsődleges okként én is a pénz hiányát és az ebből fakadó kilátástalanságot látom problémának.

Gyakorlatilag a többség csak bio-robot, dolgozik azért, hogy ne haljon éhen és bemehessen dolgozni. Ráadásul az az ország vagyunk, ahol próbáljuk tartani a nyugatihoz hasonló színvonalat, csak éppen keleti fizetésekből.

Viszont nem tudok egyetérteni azokkal, akik szerint a szomorúság a természetes állapot, és mindenki aki boldog az csak kompenzál vagy elnyom.

Amit látok, hogy nálunk egyfajta beépülés is a panaszkodás. Mindenki azt teszi, aki nem az gyanús lesz és kinézik. Azt tapasztalom, hogy szinte egymásra licitálnak az emberek azzal, hogy kinek a rosszabb, ki tud nagyobbat mondani. Vagy a nagyon kényes téma a fizetés.Itt is elég megnézni minden kérdésnél az van felpontozva aki kenyéren és vízen él.

"Amit látok, hogy nálunk egyfajta beépülés is a panaszkodás. Mindenki azt teszi, aki nem az gyanús lesz és kinézik. Azt tapasztalom, hogy szinte egymásra licitálnak az emberek azzal, hogy kinek a rosszabb, ki tud nagyobbat mondani. Vagy a nagyon kényes téma a fizetés.Itt is elég megnézni minden kérdésnél az van felpontozva aki kenyéren és vízen él."

Hogy ezt mennyire így látom én is... éppen a minap olvastam erről egy cikket egyébként. Ez az:

[link]

Idős rokonaim ha találkoznak, egymást licitálják felül, hogy neki itt fáj, ott fáj, jaj, ha csak annyi baja lenne, mint a másiknak, de neki bezzeg a háta is rossz, stb. stb.

Az a furcsa nézet is tartja magát, hogy aki gazdag, az velejéig rossz, gonosz. Meg is magyarázzák maguknak, miért "nem szabad" törekedni a jobb körülményekre. Vagy ha meg is teszik, kimerül a külföldre költözésben, azt remélve, hogy ugyanazért a munkamorálért és termelékenységért majd a többszörösét fizetik.

én is sokat jártam külföldön, és semmi ilyesmit nem vettem észre. sőt, én valahogy mindig nagyon kedves, mosolygós, vicces emberekkel futok össze.

sosem értettem ezt a sztereotípiát.

Ha nem mosolyog rád senki, mosolyogj te elsőként. Mutass példát.