Akkor is gyávaság lenne az öngyilkosság, ha már nem bírom idegekkel, hogy minden napom stresszben, gyomorideggel zajlik le a munkahelyemen és a mindennapokban?

Az öngyilkosság nem gyávaság, sőt, hatalmas lelki erő kell hozzá. Más kérdés, hogy ezzel a nagyságrendű erővel akár fel is lehetne számolni a problémákat.

Amikor a sors, az univerzum, az Isten, vagy nevezzük bárminek, rám is akarta testálni ezt a stresszes, munkahelyes, elviselhetetlen létformát, totális veszteségekkel* én konkrétan POFÁNRÖHÖGTEM. Azt tettem, hogy számotvetettem a túlélési esélyekről. Ilyenkor MINDEN ELVET, BÜSZKESÉGET FÉLRE KELL TENNI.

*Pár hónapon belül vesztettem el a szabad életemet, az álomautómat és a 15 évig tartó párkapcsolatomat. Azaz csak a 3 legfontosabbat.

Aztán próbálkoztam munkahelyekkel, kudarc, párkapcsolatokkal, kudarc, a hőn áhított autómárkából sajnos azóta sem tudtam venni, de ténylweg pofánröhögtem a sorsot és elkezdtem szabadúszni. Most sincs állandó melóhelyem, de nem is kell. Nem fogom más szekerét tolni úgy, hogy még fas.zogtatnak is érte. Hát hülye vagyok én? - kérdeztem magamtól. Felfedeztem egy teljesen más létformát, ami szembe megy a konvenciókkal és működik. Mindenkinek egyéni habitusa válogatja, de ki kell lépni az addig megszokott konvencionalitásból és az eddigi életnek véget lehet vetni kötél és metróalagút nélkül is. Kilépsz, mást csinálsz, máshova költözöl, szarsz a nehézségekre, túlélsz, aztán egyszer csak elkezdesz gyarapodni.

Hidd el én is megjártam a poklokat, most is nyígek sok dolog miatt, de talpon vagyok és szabad is vagyok.

Ahogy látom, te próbálod meggyőzni arról saját magad, hogy nincs megoldás. Mintha már nem is akarnál kiutat ebből az egészből.

De ez hülyeség! Ne add fel! Nincs olyan, hogy nincs megoldás! Mindig van, még ha néha nem is olyan egyszerű rálelni!

Miért nem váltasz munkahelyet? Ahogy látom, ez okozza a legfőbb problémát nálad, hát ezt kell kiiktatni az életedből.

Plusz szerintem a pszichiáteredet is cseréld le, ha nem tud segíteni.

De ami a legfontosabb: a gyógyulást neked is (sőt, főleg neked) akarnod kell, enélkül senki nem tud rajtad segíteni.

Ha ilyeneken gondolkodsz, nem azt jelenti hogy nincs mit vesztened? Miért nem változtatsz az életeden, ha nem tetszik? (Akármilyen kockázatos is)

Amúgy az öngyilkosság nem megoldás, nem fogod megkapni tőle azt amire vágysz, mivel tapasztalás nélkül nem kaphatsz semmit sem. -> a halál nem hoz se könnyebbséget, se pihenést, se megváltást, nem hoz semmit, csak a tapasztalás megszűnését, ami nem összetévesztendő a semmi tapasztalásával.

Amúgy meg ha pszichiáterhez jársz miért nem kérsz tőle gyógyszert (esetleg erősebbet, ha már szedsz valamit), hogy ne legyél ideges?