Az emberek manapság miért kutyákkal próbálják meg pótolni az emberi kapcsolataikat?

Lassan már mindenkinek kutyája lesz, egy fiatal pár sem bír meglenni csak úgy kettesben. Odaviszik az első adandó alkalommal a kutyát a lakásba, szegény állat egész nap be van zárva 40 m2-re, egyfolytában ölben tartják, csókolgatják, amit kétlem, hogy élvez az állat. Viszik magukkal mindenhova, úgy, hogy közben másokat zavarnak vele (pl egy tömegrendezvényen mindent kerülgetnék, csak tökalsó, férges kutyákat nem).

Egy tóra, vagy az erdőbe nem lehet már kimenni kirándulni, mert minden tele van velük. Társasházban élek, de itt is a lépcsőház dugig van a szőrükkel, amit hozok be a lakásba allergiásként. Puszilgatják a kutyát, miközben mondják, hogy férges lett. Undorítóak az emberek, régen sokkal nagyobb távolságot tartottak az állattól, és úgy volt rendjén. A kutya nem ember, nem kéne akként kezelni, meg még az embernél is nagyobb jogokat adni neki (pl odaengedik összenyalni a nadrágomat, vagy odacsinálnak, ahova akarnak).

Az emberek miért kutyákkal akarják manapság a magányukat foltozgatni? Miért vele akarják kiélni a társas kapcsolataik hiányát? Miért nem inkább egymással foglalkozunk, a kutyák tömeges vásárlása helyett? Miért tőlük várjuk az elfogadást és szeretetet, az emberek helyett? Főleg a fiatal párok produkálják ezt brutális módon...