Miért érzem azt hogy a mai világban nagyon ritkák, a tiszta és érdekmentes emberi kapcsolatok?

Miért nézek furcsán azokra akik egész életükben beérik egy boldog kapcsolattal, de mellette nincs semmijük, albérletben laknak, vagy egy régi szocialista panelban amihez le kell nyeljék a közösségi együttéléssel járó idegességet.

"A szomszéd fél napig fúrja a betont, amiről azt gondolod hogy csak szórakozásból csinálja, vagy tényleg ennyire szerencsétlen hozzá, ráadásul szerszám hiányában áll neki gyakorolni"

"Csótányokkal éltél már együtt évekig úgy hogy eladhatatlan volt a lakásod azalatt az idő alatt? A napi rutinhoz tartozott hogy ebéd közben is a szaladó bogarat kellett agyoncsapni"

Én az utóbbitól szabadultam meg és költöztem házba kevés kölcsönnel amit kifizettem már, annyit megért, minthogy azon járjon az agyam mikor lesz megint bogár.

Akinek autója van az vállalja a kiadásokat, épp ezért nem kötelező még a jogsit sem lerakni.

Nem viszem a sírba a pénzt igen, ezért tankolok autó mellett még egy nagy motort is mert se család, se gyerek, nem hogy barátnő.

Én nem vagyok ráutalva más emberre, szerencsére keresek annyit hogy a jelenlegi életkörülményeket lefedje a jövedelmem, ettől függetlenül nem zárkózom el más barátsága elől, de nem is fogok futni utána.

Nemt'om, nekem vannak barátaim, mindig is voltak, és ismerek rengeteg normális embert akik nem akarják a másikat folyton kigáncsolni. Amúgy meg nem értem a gondolkodásodat. Nem viheted magaddal a sírba az autót, meg a lakást, de ezek ezerszer jobbá teszik az életedet, ami fontosabb, mint az, ami a halálod után van. Szerencsétlenebb körülmények között élő rokonaim folyton attól félnek, hogy kirakják őket gyerekestül az utcára, mert néha nehezen jön össze a pénz az albérletre. Buszozni sem külön erény; az, ha minden nap a tömegközlekedéshez kell igazodnod, rengeteg időt elvesz. Lennének extra óráid a szabadidődből egy autóval. Több maradna az életedből. Nem értem, hogy miért pont ezt a két dolgot kellett felhoznod, írhattál volna pl luxuscikkeket.

Ráadásul az emberek véleménye sem örök, egyszer ők is meghalnak, szóval ilyen szempontból tökmindegy. Fogalmam sincs, hogy milyen emberek voltak a dédszüleim. Jók? Rosszak? Ki tudja, de remélem a körülményekhez képest jó életük volt, és nem kellett sokat nyomorogniuk.

Az emberek, akiknek jó/rossz véleményük van rólam meghalnak kb akkor, amikor én is, viszont ha van házam/kocsim azt ráhagyhatom a gyerekeimre.

De megint: nem hiszem, hogy annyira általános lenne a másik fúrása; legalább is nem általánosabb, mint a "régi szép időkben".

Az én életemben sosem az anyagiak domináltak.Igazi jó barátaim vannak és a barátnőm se a pénzért jött velem össze, mert nem is volt.Számomra első a kapcsolatok, 2. a pénz.

De más másképp gondolkodik,ezzel nincs baj.

Csak a dúsgazdagokat nézem le akik kuporgatják a pénzüket, ülnek rajta, holott sokat lehetne segíteni másoknak.De az élet mindig egyenlít