Milyen praktikák, gyakorlatok, tevékenységek segítségével lehet az emberektől való félelmet legyőzni?

Nekem még 20-23 évesen volt ennyire komoly szociális szorongásom, és most már majdnem teljesen jól vagyok, de nem fogsz örülni a válaszomnak: rajtam csak az abszolút mélyvíz segített. Elvállaltam egy olyan munkát, hogy vadidegenekkel kellett beszélgetnem, nekem megszólítanom őket, és levezetnem a teljes helyzetet, néha nagyon rámenősnek lenni, különben nem hozom a teljesítményt, és nem kapok fizetést. (Kérdőíveztem, konkrétan.)

Így 30 évesen nyilván nem fogsz tudni bevállalni egy ilyen melót csak a lelki fejlődésed érdekében, :D de a lényeg ebben az esetben is a gyakorlás.

A félelmeid, hidd el, teljesen irracionálisak. Attól rettegsz, hogy fölöslegesen szólalsz meg, és senkit nem érdekel; hogy rosszat mondasz, vagy rosszul mondasz valamit; hogy butaságot beszélsz; hogy hülye a hangod, hogy rosszul hangsúlyozol, és jaj, mi lesz, ha...

Hát nem lesz semmi.

Nekem a kérdőívezés muszáj volt, kellett a pénz. Neked magadnak kell motivációt találnod, és lehetőséget keresned, hogy olyan helyzetekbe kerülhess, ahol meg kell törnöd a csendet. Ez lehet mondjuk egy új hobbi kipróbálása. Vagy elmehetsz pszichodrámára. :) Vagy beszélgetős fórumokra. Vagy kényszerítheted magad, hogy az orvosnál, vagy a hivatalban várva bizony te szólítsd le a melletted ülőt, ha mondjuk elkezd haverkodni a kutyáddal.

Kezdeményezz a barátaiddal, a családoddal. Próbáld meg beszéltetni őket, kérdezz, vagy hívd el őket valahova, ez is egy gyakorlat!

Borzalmasan fogod érezni magad eleinte, és lehet, hogy tényleg bukdácsolni fog a nyelved, de amit meg kell tapasztalnod, hogy ezzel nincs semmi, de semmi baj, a világ nem dől össze. :) És minél többet gyakorolsz, minél több olyan helyzet áll mögötted, amikor sikered vagy kudarcod volt ilyen helyzetekben, annál könnyebb lesz minden új társas szituációban boldogulnod.

Olyan ez, mint az önbizalom. Azt mondják, ha bizonytalankodsz, akkor játszd el, hogy magabiztos vagy, és idővel valóban az leszel.

A lényeg, higy pusholnod kell magad, ki a komfortzónádból. Amint megtapasztalod, hogy ott is boldogulsz, nem fogsz félni többé, hidd el.

A félelemtől (minden fajtától) ezekkel a módszerekkel szabadulhatsz meg:

először is beazonosítod a félelem tárgyát, tehát konkrétan azt, amit nagyon nem akarsz, tehát elutasítasz. pl.: egy helyiségben lenni másokkal, vagy hogy valami rosszat gondolnak rólad, esetleg hülyét csinálsz magadból, stb.

Aztán:

1. módszer: Elfogadod ez(eke)t, megszűnsz elutasítani (őszintén)

2. módszer: Meggyőzöd magad arról, hogy nem érdemes elkerülni ez(eke)t, egyszerűen nem éri(k) meg a fáradtságot/időt/energiát.

3. módszer: Arról győzöd meg magad (tehát el is hiszed, nem csak úgy gondolsz rá, mintha úgy lenne, hanem, hogy úgy van, feltételes mód nélkül), hogy amit itt elutasítasz az elkerülhetetlen.

Mindháromtól megszűnik, de értelemszerűen csak addig amíg vissza nem térsz a korábbi gondolkozásodhoz vagy hozzáállásodhoz, szóval egy hosszú ideje fennálló félelemtől eltarthat egy darabig mire maradandóan megszabadulsz és már nem élesztik újra a régi emlékeid, szokásaid.