Szülők segítségével (pl. tanácsadás), vagy önállóan, avagy tapasztalva alakulhat ki könnyebben az érett (/ebb) gondolkozás gyereknél?

Engem a szüleim mindig csak terelgettek. Sosem mondták meg, hogy hogyan döntsek és ezért sokszor haragudtam is rájuk, de mire felnőttem rájöttem, hogy valószínű ennek köszönhetem, hogy pörög az agyam és gyorsan döntök. Nem tudnak eladni sehol, semmilyen helyzetben. Viszonylag talpraesett lettem, már ahogy a kortársaim hozzáállását nézem egyes helyzetekben.

Gyerekfüggő is gondolom, de én biztosan ezt a példát fogom tovább vinni. Mindig elmondták az előnyöket és a hátrányokat. Nyilván utólag már látom, hogy abba az irányba próbálták dönteni a mérleg nyelvét, amelyikbe szerettek volna terelgetni és ez többnyire össze is jött, még sem mondták ki soha, hogy "ezt kell tenned". Ellenben azzal, hogy volt lehetőségem döntésre, így megtapasztaltam azt is, milyen az, amikor nem jó irányba indulok, találkoztam a kudarc érzéssel egészen kicsi koromban is, így nem vág földhöz ma sem egy komolyabb helyzet. Sosem volt más opció, mint tanulni az esetből, felállni a szüleim kezét fogva és menni tovább, mondván, hogy nem dőlt össze a világ. Egyszóval a terelgetés, a figyelemmel kísérés és a támogatás az, ami a jó taktika szerintem.