Miért depressziós ennyi 18 és 25 év közötti?

Miért ezt a korosztályt adtad meg? Szerintem ez életkor-független.

A huszonéves azért depis, mert be van szorulva egy oktatási rendszerbe másfél évtizedbe és várja a kezdő fizu minimálbér és elege van. A harmincas azért depis, mert hiába dolgozik 15 éve, még nincs saját lakása, perpsektívája, meglegyintette első alkalommal az öregedés szele. Az ötvenest az zavarja, hogy a geyerekei nem gazdagok, vqgy hogy az ő teste már nem teljesít. Satöbbi satöbbi, minden életkornak jön a kihívása, amikor az ember picit átértékel, és aztán picit másért máshogy kezd el keményen dolgozni. Aki lusta, az belesüpped átmenetileg a kilátástalanság illúziójába, de amúgy normális ezt ideiglenesen ilyentájt megtapasztalni. Ez jó dolog igazából, ha minden örökké menne ugyanúgy, nem lenne ok változtatni. Így tudja az ember minden korban a legtöbbet visszaadó utat megtalálni. Ja azt nem is mondtam, hogy a kölyköknek lenne a legtöbb okuk depisnek lenni, hiszen nekik csupa sulis tanár-gyerek osztálytárs szívatás az életük és önálló döntést kvázi nem is hozhatnak. Ha felnőtt vagy és ide episen íraz, becsüld meg a döntési szabadságodat, amit az állam még meg is véd, nemhogy csak te magad.

“Mai fiatalság” marhaság, mindegyik generáció ugyanaz a nóta.

Perzse, én se bánnám, ha Mo.-n nagyobb kultúrája lenne az azonos érdeklődésű szocializációnak, összejárásnak, önkéntességnek, szerveződésnek. De azért messze nem rossz a helyzet, elég jó kis civilizációnk van így is, azt se szabad adottnak venni! Az ilyen dolgok se maguktól leszenk, hanem mert valaki, akár te, odafordul valakihez és azt mondja, te, mi lenne, ha...

És ha mákod van, amit te megteremtesz, arról már a gyereked azt hiszi, hogy az magától mindig is volt, és ő is vakon depis lesz, hogy milyen vacak minden, amíg egy taslitól ki nem józanodik.

#10

Teljesen igazad van.

Nem tudom, hogy idősebbektől vagy az említett korosztályból várod-e a választ, de akkor felvázolom a saját és a sorstársaim esetét, azaz a '97-es években születtekét.

1997-2004 "Boldog békeidők" feeling. Nyaralás nem számított luxusnak, nagyjából még voltak osztályok/rétegek, de nem éles váltásban mint most. Az óvóda korrekt volt, nem volt ennyi bromság mint most, nem kellett külön konyhát alapítani azért mert a gyerek erre arra allergiás/érzékeny, különösebben nem is betegeskedtünk sokat. Még létezett olyan, hogy immunrendszer. Gyerekként nem ment az újjalmutogatás, hogy Ő szegény, vagy gazdag, mivel a csoportokban nem is engedték ezt nagyon érezthetővé tenni. Nem igazán voltak jellemzőek az érdekbarátságok. Általános iskolákból volt választási lehetőség városon belül.

2004-2007 "Vihar előtti csend" Még a tanárok mertek krétát hajítani felénk, még a többsége próbált tanítani, nem csak leadni a tananyagot, már ekkor se olyan szuperül, de sikerült az osztályban még mérsékelni a gyerekek közti viszályokat. Időközben új osztálytársak érkeztek, mert felütötte a fejét a vidéki iskolák körében az a hír, hogy lehet bezárják őket. (Ugyanez lezajlott más helyeken is) Volt pénzünk mindennapos büfére, chips az alap volt, nem számított luxus cikknek, akinek telója volt az egy régi Nokia téglát jelentett. Az első emósok megjelenése felsőben, még volt a folyosókon hierarchia az osztályok között (meg kellett adni a tiszteletet az idősebb éveseknek), nem igazán vegyültünk.

2008-2010 "A válság" Gazdagok-szegények között nincs már átmenet. Éles váltás jön. Az évfolyamunknak több mint a fele szinte mély szegénységbe esett. Vkinek ételre se tellett, osztálypénzből lett összedobva neki a menza. A falusi iskolákat bezáratták, becsődültek a vidékiek. A tetvességi fertőzések csak másodlagosak voltak. Az iskolánkba lépni nem lehetett, annyian lettünk, nem voltak már állandó tantermek. A tanárok már nem tanítottak, csak leadták az anyagot, elvesztették a maradék tekintélyüket (ekkortájt lehetett az a nagy balhé is, amikor egy tanár megvert egy diákot és egy másik felvette azt), az új gyerekek meg fegyelmezhetetlenek voltak. A gazdag diákok kerültek az osztályélre, Ők voltak a vezetők, a szegényeket akik nem ugráltak nekik, megalázták.

Nyaralás? Ugyan. Krumplit krumplival. Az egy gyerekesek és a kétgyerekesek mint ha nem léteznének, nem kaptak semmilyen támogatást. Mi semmit se kaptunk, ugyanis a szüleim nem váltak el, volt munkahelyük, egyke voltam, nem tartozunk az etnikumba stb... Egy nagymamám élt, Ő támogatott csak. Bányásznyugdíjazású nagyszülőkkel rendelkezőknek mázlijuk volt, mivel kihúzta a szülőket a csávából, a gyereket is tudták támogatni. Nem volt lehetőség se munkahely váltásra a szüleimnek, se nekem iskolára, kezdtem magambafordulni, önbizalom szinte 0, egy vmi ami miatt küzdötttem az a 6 osztályos gimi, 4-5 közötti átlag , kivéve a matek, aztán ez miatt lebeszéltek róla és végül nem jelentkeztem. Ekkortájt az iskola tanárhiánnyal is küzködött, angolra pl. 2 gimis tanárt kaptunk, akik nem általános iskolai anyagot adtak le, az egyikük magyarul nem is beszélt, csak ha épp kiabált velünk. Németesek frontján mégrosszabb. Nekik tanáruk se igen akadt.

2010-2012 "Véres verejtékkel..." Csak ezt a 2 évet bírjuk ki... Tanári gárda szinte teljesen átalakult. A tanórák többsége abból állt, hogy a tanárok sírtak a folyosón, az említett osztályvezetők meg randalíroztak, és alázták a normálisokat. Én már személy szerint feladtam a tanulást és az álmaimat, ekkora már meg is utáltam az egészet, amúgyis az a tipus voltam, aki az órákon figyelt akkor ráragadtak a dolgok és max csak egy átnézésre volt szüksége, de ugye ennek mind hiába, ugyanis nem volt lényegében tanóránk. A tanári hiány miatt volt, hogy be se jött tanár, vagy épp lekéste az óra felét (volt aki szándékosan), mert össze-vissza járniuk kellett a 3 általános között tanítani, mert összevonták őket. A tanár volt az aki kicsöngő pillanatában már suhant ki a teremből, nem a diák, esély se volt rá, hogy kérdezz tőle vmit. Elkezdte egyre jobban felütni a fejét a márkás dolgoknak, pl. Adidas, Retro, Mayo, Converse ezek voltak akkoriban a legmenőbbek, akiknek nem volt azt újból szivatták. Osztálykirándulni az egyik gazdak telkére ment az osztály, arra ment rá az osztálypénz. (egyszer se mentem el rá, pénzt se adtam be) osztályfőnökünk még nyalt is a gazdag szülőknek. Utolsó előtti év utolsó pár tanítási napján bejelentették, hogy az iskolánk bezár. Utolsó évre átraktak minket felsősöket a német nyelvű suliba, az alsósokat a másikba. Utáltak minket az ottani tanárok, ha vmi eltört vagy nem volt jó ránk fogták. Én ekkor sokszor be se mentem első órára vagy késtem. Meg a tesikről rendszerint hazalógtam ha tudtam, mert már nem bírtam az alázást/testi sértést. Sajnos más félt a büntetésektől/szülőktől és inkább hagyták magukat továbbra is megalázni. Szülőknek továbbra is nagyobb gondot jelentet az, hogy megéljünk, mintsem a gyerek iskolai helyzete. Családi problémák kitetőzése, szinte semmi családias kapcsolat, max veszekedés. De ez a 2 év viszonylag gyorsan eltelt, ugyanis teljesen a virtuális valóság rabja lettem a suli után, amit nem bánok, átsegített.

2012-2016 "Naivitás kora" Pályaválasztási napon szimpatikus iskola kínálata: "Emelt óraszámú informatikai képzés korszerű termekkel, szakmásított érettségi, gyakorlati órák a-b órarenddel, szakkörök, két idegennyelv választása..." Szuperül hangzik mi? Évfolyamomból többen is (hála egy bullyzós se volt köztük) ide jelentkeztünk. A valóság: Vagy angol vagy német, nem lehetet kettőt, más nem is indult. Gyakorlat nuku, az előttünk lévő évfolyamnak még volt. Heti 1 informatika (low end pc-re ráerőszakolt win7, a nagy informatikai oktatás csak géptöriből és officeból állt) és 2 gépírás (ebben a teremben voltak csak új gépek), viszont 4 napos tesi (vmelyik nap 2 egymás után), csak A órarend, egyedül csak röpizni lehetett elmenni, nem volt más szakkör, nem mint ha lett vna bárkinek is kedve maradni a suliban 7 óra után (11. és 12-ben a kötelező fakok miatt ez simán meglett 8-9 óra). A szakmai tantárgyak mellé besűrítették a sima gimnáziumi tárgyakat (kémia, fizika, föci, rajz, ének...). Minden évben más lett a sulim neve, a sok politikai alakítgatás miatt, és eltörölték második év végén a szakmásított érettségit, csak az kapta vna meg a szakmát, aki ott marad 13-ba. Aztán behozták harmadik elején a mi nyelvünkön az 50 órás "közmunkát". A felettünk lévők pont megúszták. Aztán ugye a csapból is az okj folyik címszóval azt tették, hogy már nem +1 évet kell ott maradni a szakmáért hanem kettőt és már okj-s végzettséget kapunk, ezt így harmadik év végére sikerült benyögni, nehogy változtatni tudj a sulin. Szval leérettségiztünk és ugyan olyan volt mint egy gimisé, csak mi megszenvedtük a sok hülye plusz órával, semmivel se lettünk előrébb, és összességében rosszabb érettségit írtunk mint egy szimpla gimis, mivel kevesebb sima óránk volt (pl. heti egy nyelvtan, ha épp volt tanár).

2016- “Elveszve elveszetlenül”

Röviden: 12 évet elpazaroltunk az életünkből (ahelyett hogy ez az idő alatt egy tényleges szakmát megtanultunk volna), azért, hogy annak nagy többségében lexikális tudásra tegyünk szert, már ha ez ment volna (amit megjegyzek, hogy a keresztrejtvény fejtésen kívűl még semmire se használtam ennyire célzottan, még komolyabb témaválasztású beszégetsénél se). Bevezették a kompetencia alapú oktatást, amikor még ennek fogalmával se vagyunk tisztában teljesen, sőt mi több, még életlen szerűbb feladványokat kaptunk, főleg a páros éves teszteken. A fiatalabb tanárnők 90%-a lelépett szülni, két kezemen meg nem tudom számolni hány tanárváltás volt. Nem volt stabilan osztályfőnökünk sose mert szülni ment. Férfiakból meg kevés volt. Ja és mellesleg, az életről, a munka világából semmit se tudtunk meg. Mi az a háztartás? Önéletrajz készítése? Hogyan, most melyik is az elfogadott? Na meg az alapvető illem és íratlan szabályok, bár ez a '90-es évekbelieknek még nem újdonság. Okj vagy diploma? Menjünk egyetemre/fősulira, milyen jól hangzik az az élet! Ja, mégsem. Ismételten a sok bullshit, egyszer felnőttként egyszer gyerekként való kezelés. Kolesz life: Csináljuk már az 1 méterrel odébb lévő ágyban míg a szobatárs alszik! Szomszédos szobák: Bulizzunk hajnalig, a portás úgy is a spanom (a többiek le vannak tojva). Oktatók: "Ohh én annyira sikeres vagyyok, nézzétek, a gyerekeim is" Oktatók2: *másnaposan vagy még a xanax hatása alatt beesik félidőben* - Önöknek megfelelne a szombat és akkor letudjuk az összes órát? ... Rendben megbeszéltük.

Oktató3: *ppt kivetít 2 órán keresztül és felolvassa vagy teljesen mást mond, de lényegtelen mert körmölnöd kell*

Oktató4: A lényeget emeli ki a ppt-n, az előadását mindig próbálja érdekessé tenni vmivel, hallgatóközpontú, magyaráz, ha kell előadás után is "feltarthatod", mivel nem 300km-rel odébb lakik... (Kellett elrontani a magyar oktatási rendszert, amikor még az egyetemeinknek/középiskoláinknak volt hírneve ezzel a bolognai módszerrel.)

Nem megy a suli? Okj. De mi, ha már minden kiölte a tanulási vágyad? Különben is az emberek fele azt mondja kakit se ér, a másik meg isteníti. Ohh megtetszett egy szakma, de jó. AHA, ITS A TRAP BOIII. Csak egy ki csillag csillg csillag-os ráépülés. *Lista végig olvas megint* Ott! Az! Az alap! Be Google-be gyorsan... *Google kidobja azt az oldalt, ahol a képzési jegyzéket nézed meg vmi 2010-ben indult képzésről infókat* A bürokrácia hazájában, kitörölheted az érettségivel, már szinte semminek nem vesznek fel, hacsak nem tud vki beprotezsálni ismerős lévén egy jó helyre. Érteni se értesz semmihez, még egy 50X-es iparis is többre viszi mint te.

Ismerkedés? Ohh hagyjuk má'. Hol? Bulikban részeg tinik között? Esetleg egy fesztiválon? Ja, szépen végig lehet nézni, hogy 20+ "férfiak" felszedik a részeg csitriket, a "nők" többsége meg alapból már nagyobb társasággal érkezik. Máshol? Hol? Utcán? Még a végén rendőrt hívnak vagy lekéselnek...Ja ez nem London...Akkor paprikaspréznek. Igaz, ehhez szemkontaktus kéne, azt meg várhatja az ember... tán 10 lájk között egyszer felpillant az illető. Chat oldalon? Veszélyes mulatság, + rengeteg csalódás. Itt gyk-n? ja erről nincs infóm per pillanat, csak amit kommentekben olvastam h a többségnek alig működik.

Hmmmmm... megkívántam a pilóta kekszet, lemegyek, veszek. *Kosárba betesz, rápillantok az árcédulára, azzal a sunggal vissza polcra* Mikor lett ez ilyen drága? *Ránézek a tojásra* ez tegnap még olcsóbb volt és milyen picik!

Eközben az angliai fiatalok: Nem megy az egyetem? No para, ugyanis nem kell végzettség, hogy alap munkát végezz, nem vagyunk cellulóz függők. Még a minimálbérből is jobban élsz mint egy átlag magyar. Esetleg mégis egyetemre jársz? Tessék itt a hitel amiből még meg is élsz a tandíj kinyögése mellett. Ösztöndíj? Támogatás? Tessék. Már önmagából ebből eltudod tartani magad. *Eközben itthon lepergetnek 5000 ft-ot, Bursára meg hármat havonta*

Cola, sör, skunk, Walkers, Doritos, smoothiek...mindet egybe! Kéne olcsón ruha? Az is van! Még csak nem is használt. Hajnali kelés? Ugyan kérlek, az nem jó. Szórakozási lehetőség? Mint a tenger. *Itthon: Megyünk mozizni? - Ja, menjünk, mikor lesz a film? - 18:00. - Bakker nincs buszom hazafelé, és másnap meló...* Kint: Melyik busszal menjünk? A 123-al vagy a 321-el vagy a...? Hova menjünk szünetben? Menjünk bulizni Bp-re és rongáljuk meg a hotel szobát, anyuci meg apuci úgyis kifizeti!

Mellesleg az iskolában se kellett megszakadniuk, nem olyan az oktatási rendszerük mint a miénk, nem sajtolnak beléjük ennyi felesleges lexikális tudást, és a felsőfokú oktatásuk gyakorlat orientált. Az ottani Okj-nak megfelelő képzés, sokkal többet ad mint az itteni, és ott ha már fizetsz egy képzésért, nem magadnak kell ugrálj keresni gyakorlati helyeket, meg venni drágábbnál drágább könyveket, hogy aztán saját magadnak tanulj.

Ja és még amiket nem érintettem, csak max felszínesen: szülöktől való leválási nehézség; szülők által belédvert dolgok; szülők nehéz rábírása, hogy már nem olyan világot élünk mint amiben Ők beleragadtak; ingatlanpiac változása; piaci értékek változása; folytonos ár növekedés; pénz, pénz, pénz; még több pénz; mi van ha 20 évesen szülő lettél és mik az esélyeid belépve a való világba; ja és a fontos dolgok, ki hogyan látja önmagát, hogyan befolyásolja ez a kinti világban, mennyire elégedett önmagával az illető stb...; párkapcsolati nehézségek; mindent mindenki minnél gyorsabban akar effektus és ennek kiteljesedése az emberi kapcsolatokban- itt visszatérhetünk a párkapcsolati problémákhoz; nemek közti különbségek- alá-fölé rendeltség; tested és tudatod által szenvedett limitáltságok- nemiség is tartozhat ide; kiskorban elkezdett agymosás a társadalom által- társadalmi nyomás- helyed a világban- szexuális aberáltságok- mentális problémák- testi defektek...; önmagad megismerése azaz a TÉNYLEGES MAGAD elhatárolva társadalmi nyomásoktól; vágyak helyénkezelése/kielégítésnek módja- mi a határ ember és állat között; világkép, nézet kialakítása; mi számít helyesnek az adott pillanatban; én vagy mi fontossága- egyén mindenek felett vagy a társas lét?; idő- és tékozlása- idő mint csak egy irányelv; élet mintsem halál vagy fordítottja, értelem keresés... Számomra ezek csak hétköznapi gondolatok, amit tudnék még ragozni. És így ne legyen depressziós az ember, amikor annyi kérdés van, de oly kevés válasz.

Peace ✌

Hát,én 25 éves vagyok sose voltam még boldog életembe ,de aktívan 10 éve vagyok depresszios.

Miért?

Mert semi nem jöt össze az életembe amit elterveztem.

Mindig visszahúzódó csendes emberke voltam ezért mindig elkaptak.Gyakorlatilag ovodátol kezdve középiskoláig csak a bántotak volt ,hogy lelkileg ,testileg.Barátaim sose voltak ahogy barátom se volt még le is teszek róla ,hogy valaha lesz bármelyik is én nem vágytam volna csak anyira hogy valali szeresen végre és valakitől kaptam volna összinte igaz szeretet azért bármit meg tetem volna akarmit.

Sulitol kezdve fízetnem kellet a szeretetért pénzel fiúkal 10 éve nem is beszéltem csak ha orvoshoz megyek és férfivel vagy ha fízetem érte.Általában ha nagyon magányos vagyok akor leszolitok fiúkat az utcárol és fízetek nekik ,hogy beszélgesenek velem már megszoktam csak úgy kapok meg egy fiút ha fízetek neki ,de hát sajnos annyi pénzem nincs ,hogy áladoan velem legyen valaki.Nézük meg egy férfi prosti árait 30000 ft ,hát annyit nem tudok kifízetni egyész nap velem legyen ,de ha gazdak lennék tuti vennek magamnak barátok meg egy cuki fiút aki kényesztet.

Az életemről anyit ,hogy betegség miat leszázalékoltak jajj így esélyem sincs legalább a munkába kitüni tényleg legalább abba legyen valami siker élmények tanulni vagy valami,hát jah ez van már megszoktam.

Sok mindenen elgondolkozam aszkéta életen ,koloston vagy nem tudom ,de igazábol atól se lennék boldog mert nagyon magányos vagyok.

Amugy a leszázalékol pénzből meg főképp nincs pénzem fiúkra azért szoktam idegen fiúkat leszolitani úgy olcsom mint a prosti és legalább ugy olyanért fízetek aki szimpi.

Azt hittem ennyi idősen az lesz a legnagyon gondom majd ,hogy az esküvömre készülök vagy a szülés fájdalmai ,esetleg suli ,állás interjú,hát egy francot.

Csak azért írtam le mert megkérdezted miért ennyien depisek én leírtam miért vagyok.