Mitől lesz valaki talpraesett vagy életképtelen?
Milyen hatások által lesz valaki talpraesett, életrevaló és életképtelen aki panaszkodik és a külvilágot okolja mindenért?
A neveltetés hogyan befolyásolja ezt? Tapasztalatok?
Ismerek két szegény családban felnövőt, egyik "elfogadta" a szegénységi gondolkodást, hogy mindenért keményen kell dolgozni, sporolni, de akkor is kérdéses jut e kenyérre, a másik tagadta, a lyukas cipőjében irigyelte azt aki pl Nike-t hord, ugy gondolta ez igenis neki isjár, utálta a csóróságukat, megtanult embereket manipulálni hogy elérjen ezt azt, felnőtten a kapott ajándékot is kritizálja mert neki jobb jár alapon.
Az első felnőve is többműszakban gürizik és semmilye nincs, a másik külföldről össze hozott egy lakást, az itthoni munkahelyén benyalta magát és feltették csopveznek, havi netto félmillát keres és mai napig irígy maradt.
Mindkettő szakmunkás.
Szoval szerintem a gyerekkor határozza meg azt hogy mit hiszel magadrol (egy senki vagy, vagy egy nagy ember)és ez a belső hang fog vezetni egy életen át.
A pszichologia szerint ennek az önképnekaz alakulását nagyban meghatározza a hozott minta (apakép), az első esetben önsajnálatban éltek, a gyereket szánták (igy a gyerekben kialakult az az önhit hogy ő egy csoro szánalom), mig a másik esetben az apa egy keménykezű iszákos volt, aki katonásan nevelte a gyerekeit mindennemű érzelmi maszlag nélkül és vele azonosult az illető csak joval szocializáltabb lett (gyűlöli az alkoholt és igazán kedves tud lenni, vigyáz a jo hirnevére, ugy ver át másokat hogy a környezet neki ad igazat, kiforgat mindent)
Lehet benne anyagi helyzet, vagy a szülők hozzád állása pl mennyire támogatnak, akár érzelmileg, akár másban. Ha túlságosan gondoskodnak, az sem jó, de az sem szerencsés, ha semennyire.
Ez ennél kicsit bonyolultabb, mert nem mindegy, ki hogyan fogja fel a dolgokat (ahogy az első leírta).
Engem pl nem támogattak, nem szerettek és nem foglalkoztak velem. De nem törtem össze, inkább egyedül akartam túlélni a gondokat. Nem hibáztatom a világot, de azért van, hogy a szüleimre haraggal gondolok.
Viszont ismerek olyat, aki ebben összeroppant. Nos, ő máshogy élte meg a helyzetet.
De van olyan barátom, akit elkényeztettek (ne gondolj nagy dolgokra, de anyuci mindig ott volt neki) na ő most nem tud mit kezdeni magával.
Persze egy lány barátom a szülői túlkapás ellenére alakította ki a karrierjét. Azóta is nagyon jól elvan.
Az ilyen érem inkább rubik kocka. Túl sok az összetevő, a hatások sokfélék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!