Nektek is volt egy ilyen pont a életetekben?

Nekem mondhatni a fordítottja volt. Úgy mentem egyetemre, hogy dolgoznom kellett mellette mert a szüleim nem tudtak támogatni. Szóval heti 3-4 éjszakát dolgoztam, közben minden órára bejártam, minden nap tanultam stb. és az első félév végére konkrétan zombi lettem. Ja és nem érte meg, mert attól függetlenül hogy állandóan tanultam, 3,7-es átlagom lett. Akkor eldöntöttem, hogy nem leszek maximalista, szépen kiválogattam a tölteléktantárgyakat amikre sosem lesz szükségem és azokra csak annyit tanultam, hogy éppen átmenjek és nem is jártam be rájuk. Így több időm és erőm maradt a fontos tárgyakra, és ezzel a módszerrel érdekes módon mindig jobb átlagom lett, mint amikor mindenből egyszerre akartam jól teljesíteni. Csak nehéz volt legyőzni a megfelelési kényszert, mert nálunk otthon hibátlan dogákat vártak el mindig és ehhez voltam szokva. Aztán amikor kikészültem, rájöttem hogy nem nekik kell megfelelni, hanem magamnak, főleg így hogy nem is támogatnak. Eleinte volt is balhé mert egyetemen nem lettem kitűnő, beletelt pár évbe mire felfogták hogy itt nincs "osztályelső" meg hogy ez nem is fontos.