Egyedül vagyok azzal, hogy sok embert az aurámban érzek az utcán vagy Ti is így vagytok vele?

#3-as vagyok. Köszönöm kedves Kérdező!

Szerintem mi egyszerűen ilyen beállítottságúak vagyunk. Nyilván van olyan akivel szívesen veszélgetünk,de nem mindenkivel. És a privát szféra az nem véletlenül van. Amúgy munkahelyen engem is idegesít minden zaj:).

Belém túl sok empátia került, és hasonló problémákkal küzdök, mint te, kérdező. Nem szeretem, ha bejönnek a személyes terembe, illetve csak azokat látom szívesen, akik fontosak nekem. Amúgy viszont abszolút az érintés a szeretetnyelvem, bújós vagyok a kedvesemmel, és a gyerekeimet is rendszeresen átölelem. Ellenben rosszul vagyok a tömött buszon, pánikrohamaim voltak régebben emiatt, és ezért is tettem le a jogosítványt. Most mindenhová egy alacsony fogyasztású kicsi kocsival járok.

Én átveszem a többi ember rezgéseit, hangulatát, éppen ezért egy reggeli csúcs a metrón a sok életunt, közönyös ember között maga a pokol. Társaságban, buliban is jobban szeretek csendben figyelni, de ha jó a társaság, az maximálisan fel tud tölteni.

Szükségem van énidőre, amikor zenét hallgatok, olvasok, vagy egyedül karaokezom, és határozottan introvertált vagyok.

Az extrok számára mi antiszociálisnak tűnhetünk, de ez nem emberundor, csak egészséges önvédelem, egyszerűen érzékenyebbek vagyunk, mint az átlag.

Szia!

Bennem is van ilyesmi hajlam, de azért nem élem meg ezeket a dolgokat súlyos szenvedésként. Ha jól érzed így magad, akkor semmi gond - ha nem, akkor bizony tudsz változni :-)

Nekem az okoz nehézséget, hogy nagyon nem vagyok otthonos a társadalmi szokásokban. Nem tudom, hogyan kell udvarias 30 másodperces bájcsevejt folytatni a szomszéddal, hogyan kell udvariasan lerázni, nem tudom megjegyezni a neveket, nem tudom, hogy lehetne újra megkérdezni ( [link] meg hasonlók. Ezen kívül az 5. pontodhoz hasonló is gyakran előfordul: jobban vágyom a saját gondolataimban merengésre, mint a másokkal való társalgásra.

De azt gondolom, hogy hosszú távon hasznos lenne, ha jobban tudnám működtetni a laza emberi kapcsolataimat (a szorosakkal nincs gond). Ezért

(1) figyelem a többieket, hogy hogyan folytatnak bájcsevejt egymással, hogy rázzák le egymást stb.,

(2) a józan eszemmel legalább az esetek egy részében felülbírálom azt az érzést, hogy inkább mindig a saját gondolataimban merengenék.

A neveket külön tanulmányoztam, szerencsére van a munkahelyünknek webes arcképcsarnoka, ez nagy segítség. A zaj szerintem mindenkit zavar, az független ettől a dologtól.

Miután egy kis gyakorlatot szereztem ezekben a szociális interakciós képességekben, már sokkal kevésbé érzem elviselhetetlennek ezt a mű-társalgást, ha nincs túl sok belőle. Sőt, egy kicsit már élvezem is. Amúgy úgy tudom, hogy az ilyen kapcsolatok elég fontosak hosszabb távon, nem hülyeség egy kis energiát fektetni beléjük.

Nekem sincs türelmem bizonyos emberekhez, inkább kerültem őket. Bevallom, nem érdekelt az érzéseik, sem a mondandójuk. Ma már tagadom, de sajnos még a mai napig se. Nem akarok megbántani senkit,és a tőllem telhető módon harcoltam a közöny ellen. Gyakorlom a képmutatás.

Ezt őszintén írom, a válaszaid alapján kedves lénynek tünsz, aki szeret elmélyedni a saját dolgában. Szintén.

Küldök neked egy szívecskét <3