Egyedül vagyok azzal, hogy sok embert az aurámban érzek az utcán vagy Ti is így vagytok vele?

Nem tudom, ezen változtassak e vagy ilyennek fogadjam el magam.

Például

1. megy mögöttem két egymással beszélgető ember és egyszerűen a hátam közeopén érzem a szavaikat vagy szimplán valaki egy gyorsasággal megy velem, tehát szinte mellettem megy (és nem is ismerem) és félre kell állnom, hogy lehagyjanak engem és ne legyenek a közelemben

2. dohányzok lent a munkahely udvarán és két centire beáll mellém valaki akit nem is imserek vagy szimplán az utcán állok valahol és beáll mellém valaki (amikor rengeteg szabad hely van nem a közvetlen közelemben) és el kell mennem odébb, mert feszengek a jelenlététől

3. az irodában érzékeny vagyok minden apró neszre (még a tüsszentésre is), és állandóan fülhallgatóban vagyok emiatt

4. gyűlölöm, ha felhívnak telefonon vagy Facebook chat-en rám írnak

5. vannak pillanatok, amikor egyszerűen utálom, ha élőben hozzám szólnak (amikor merengek éppen)

6. amikor valaki már napi rendszerességgel kérdezi meg ugyanazt a szimpla és nem létszükséges dolgot igazából nem is azért, mert a választ nem ismeri, hanem, hogy ezzel indítson egy társalgást

és még sorolhatnám

Tudom, hogy egy idegzsák vagyok, de ez valami, amitől nem érdemes megválnom, elvégre belém van kódolva? Illetve egyedül vagyok vele?