Hogy változzak meg?

21 éves lány vagyok, önbizalomhiányos. Csak a hibáimat látom, nem tudom elfogadni magam. Egyszerűen félek a korombeliekkel való kommunikációtól, nem tudok megnyílni senki előtt. Vagyis egyetlen egy igaz barátom van, vele a kezdetektől fogva 1 húron pendülünk, de ez azért lehet, mert nagyon-nagyon hasonló jellemünk van, a legtöbb emberrel pedig egyszerűen nem értem meg magam. Sokszor csak feszengek, attól tartva, hogy mikor fog valaki kritizálni. Nem tudom, ezen tudnék-e valahogy változtatni? Pszchiológushoz nem szeretnék menni.

A dolog háttere számomra nyílvánvaló, bár én eredendően csendes/visszahúzódó voltam, azonban gimiben a 4 év alatt nagyon sok sérelem ért. Nem akarom a mártírt játszani, a szüleim szerint én is hibás vagyok, amiért nem illeszkedtem be. Kinéztek, mert túl csendes voltam, aztán csúfoltak is már, de nem csak az osztálytársaim, hanem az egész iskola. Volt, hogy alufólia galacsinnal dobáltak meg, meg persze kinevettek és csúnyának hívtak. Tényleg nem vagyok egy szépség, de akkoriban hormonális akném is volt és akkor nem tudtuk, hogy kezeljük és anya el akarta velem hitetni, hogy emiatt nem kell rosszul éreznem magamat, így nagyon sokáig alapozó nélkül jártam iskolába, pedig tényleg nagyon durva volt az arcom (nem egy-kettő, de nem is négy-öt volt...).

Azt hittem, hogy gimi után jobb lesz az egyetem, de ott se sikerült megtalálnom a társaságomat és észrevettem, hogy bizony nem olyan könnyű elfelejtenem a gimis éveket. Állandóan attól félek, hogy hol, ki, mikor fog megalázni. Egyébként azt a szakot ott hagytam, mert nem élveztem, most már más ambícióim vannak és ha minden jól megy, jövőre felvesznek oda, ahova szeretnék menni. Most van egy évem így “kinőni” ebből, hogy az új szakomon minden más legyen és találjak barátokat, de nem tudom, hogy mi segítene.