Egyszerűen miért nem tudok megnyílni az emberek között? Hogyan változzak meg?

Én is ilyen vagyok. Mindig magamba zárkózok, nem szeretem, ha sokan vannak körülöttem, max olyanok, akiket ismerek és fontosak számomra. De az idegenektől rosszul vagyok, ezért elég ritkán megyek bárhova is. Jobb lett, mióta megismertem a párom, de alapvetően nem változott a helyzet, én ilyen vagyok.

L/20

Engem is sokat aláztak általánosban, és emiatt már nagyon kicsiként, kb harmadikos koromban rászoktam a chat.hu-ra. Ott tudtam csak magamat adni, és ott jöttem rá, hogy valójában szerethető vagyok és jó a humorom. Kb. 16 éves koromig voltam chatfüggő, míg egy nap elkezdtem a chaten kiforrott személyiségemet bemutatni a hús-vér embereknek is, és egész hamar megszakadt a kapcsolatom a chattel, mert már nem volt rá szükségem. Nyilván nem mindenkinek lehetsz szimpatikus, de a lényeg, hogy csak azokat ne sz*rd le, akik neked szimpik. Magadfajták között fogod magad jól érezni, vagy ha nem is magadfajták közt, de az intelligencia elengedhetetlen egy élvezhető társalgáshoz. Máskülönben feszengés és erőlködés lesz az egészből. Mondjuk az a baj, hogy máig is ritkán futok bele olyan emberbe, aki érti a humoromat, így a legtöbb társaságból mindig sikerül kilógnom, de ha azt veszem, hogy az istenért se akarnék rájuk hasonlítani, inkább csak megnyugszom, hogy nem olyan vagyok, mint ők...

Ami az önutálatomon segít, az a blogolás. Nem kell nyilvánosan írni, elég, ha csak te vissza tudod magad olvasni. Számomra ennek iszonyat nagy ereje van. Visszaolvasom, mennyire negatív vagyok sokszor, és néha sikerül belátnom, hogy túl szigorú és önostorozó vagyok, esetleg nincs is normális okom valamihez rosszul hozzáállni. Ez sokat segít, mert törekszem rá, hogy néha azért dicsérjem is magam, külső-belső téren egyaránt (főként belső...)