Miért utál szinte mindenki?

Ez így elég nehéz és bonyolult.

Nem kell ahhoz utálni valakit, hogy az ember ne akarjon a társaságában lenni.

Én általában jól kijöttem/kijövök az emberekkel, de én sem beszéltem mindenkivel.

Azokkal beszéltem, akikkel jól kijöttem, akikkel megvolt a közös hang. Hiába nincs semmi bajom egy adott illetővel, ha nem vagyunk egy hullámhosszon. Volt, hogy velem is akartam beszélgetni, de illedelmesen "leráztam". Persze válaszoltam meg minden, nem voltam bunkó, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ha többször bepróbálkoztál már valakinél és nem nyitnak feléd, akkor nem feltétlen jó azt erőltetni. Nyiss mások felé.

Az ilyen csoportokkal meg ne foglalkozz, ott általában az emberek elolvassák és hagyják a fenébe, "majd más úgyis válaszol" alapon. Ne ebből indulj ki.

Én is világéletemben ilyen voltam. Azt éreztem, hogy mindenhol utálnak. És vagy így is volt, vagy csak leszartak. Ez nagyjából azért volt, mert amúgy a hétvégi részegedős bulikba soha nem voltam hajlandó elmenni, más programjaik meg a többieknek nem voltak. És mondjuk engem a mélyebb témák foglalkoztatnak, többiek arról tudtak csak beszélni, hogy mi lesz és mi volt hétvégén és kivel, hogyan, hányszor. Szóval a közös érdeklődési kör lényegében gyök nulla volt. És biztosan ilyesmi okozza ezt, mert akik közben lettek barátok, mindenki valahogyan "kilóg a sorból". És nem azért, mert szerencsétlenek lennének. Neked milyenek ezek az emberek, akikkel próbálkoztál? Érzel olyasmit, hogy ez az egész eröltetett, vagy inkább olyat, hogy minden rendben van, majd később a hirtelen pofára esés? Ha szeretnéd, privátban is írhatod.

24

Nem vagy te paranoiás véletlenül?

Csak mert én az vagyok, és én is éreztem már azt, hogy mindenki utál, nem akarnak hozzám érni, mert undorodnak tőlem stb. És nem volt igaz...