Miért esik nehezemre odamenni valakihez és leszólítani? Mások is vannak így?

Kis faluban nőttem fel, az iskolában mindig csendben voltam, órán akkor válaszoltam, mikor kérdeztek. Mikor elkerültem a fővárosba, változtatni akartam magamon, de ugyanúgy hagytam, hogy mások beszèlgessenek és ritkán szólaltam meg társaságban.

Kaját, vonatjegyet, bérletet mindig hangosan kértem (mert halk is vagyok) de a jegyeknél elismételtem magamban, mit fogok mondani.

Most kikerültem külföldre párkapcsolatom miatt, a nyelvet eddig nem tanultam, nem rég kezdtem el. A barátom beszéltetni akar másokkal, hogy gyakoroljam a nyelvet meg a határozottságot, de hezitáltam, mielőtt végre megszólítottam egy eladót, így a barátom azóta is haragszik rám. Nem tűnik nehéznek, mindenki könnyen beszél másokkal, de nekem néha mégis nehezemre esik, főleg akikkel nem állok valami közel. 21 éves vagyok, egy korábbi kapcsolatom is ráment azért amiért alig szólaltam meg a családja körében. A barátommal már teljesen ki vagyok nyílva, de ha jön valaki, mintha egy másik ember lennék. És ha kérdeznek, az utcán vagy valaki, aki eddig főleg a másikkal beszélgetett, akkor kell pár másodperc, mire kapcsolok, hogy mi van, de ez néha előfordul a barátommal még mai napig is, és ezért a nyelv is nehezebben megy hallás után. Sokszor próbáltam már változni, de mégis olyan, mintha belém lenne kódolva.

Ti voltatok hasonló helyzetben? Kitörtetek belőle?