Csak nekem tűnik úgy, hogy az emberek olyasmiket istenítenek, amiket régen szidtak?

Lehet persze, hogy nem ugyanazok az emberek csinálják, de számomra akkor is furcsa. Pl. amikor gyerek voltam, akkor volt aktuális Britney Spears első néhány lemeze, és persze híres volt, de sokan szidták, hogy milyen rossz. Manapság meg a YouTube tele van olyan kommentekkel, hogy ez a Nicki Minaj (most csak mondtam egy példát) milyen tehetségtelen, bezzeg a régi jó zenék, pl. Britney milyen jók voltak. Ugyanez Backstreet Boyszal, Justin Timberlake-kel stb. De úgy összességében az egész 90-es éveket mondhatnám. Sokan mondták, hogy a 90-es években már meghalt a zene (a mainstreamre gondolok), most meg az megy, hogy hú de legendás korszak volt.

De ilyen például a Harry Potter is. Azt én is szerettem, nincs vele semmi bajom. De emlékszem, a megjelenéssel párhuzamosan olvastam, és csomóan mondták, hogy egyetlen előnye, hogy megszerettette az olvasást a gyerekekkel,de amúgy értéktelen. Mostanában többet hallom, hogy dicsérik.

Persze értem, hogy "régen minden jobb volt", de azért a 90-es évek meg a 2000-es évek nem voltak annyira régen, hogy ne emlékezzünk rájuk hitelesen.