Az apám barátja szerint én jó ember vagyok és erős, de buta. Szerintetek is?

Én egy éve szabadultam a börtönből,alkoholos befolyásoltságban voltam és balesetet okoztam, a másik kocsiban egy testvérpár ült,a lány meghalt, a fiú túlélte.7 évet ültem, most 27 vagyok

Amióta kijöttem, az életem egy káosz.A családom nem bízik bennem,arra jó vagyok hogy a családi vállalkozásban dolgozzak(órásműhelyben)

de látom rajtuk, hogy megvetnek.Az apám kemény ember, őt megértem, de az anyám és a húgom mindig közel álltak hozzám.

Két barátom van, de nekik se könnyű az élet,nem terhelem őket ezzel.

Ők megértenének.

A húgom szert tett egy befolyásos barátnőre, aki viszont engem akar kifogni, pedig tud a múltamról.Szép nő, de bonyolult,félek tőle.

Van egy másik nő akivel az utcán ismerkedtem meg és akivel összejöttünk, de túlságosan ragaszkodó és nem értem, miért.

Csinos, kedves és okos is, de úgy viselkedik velem mint egy árva kiskutya és én ezt nem tudom hova tenni.

Én érzek iránta valamit, de az nem szerelem.Viszont van egy másik nő akiért megbolondulok de ő teljesen csak barátként tekint rám.

Szóval zűrös a magánéletem.

Ráadásul a fiú, aki túlélte a balesetet,fenyegető leveleket dobál be a postaládánkba és bedobál mkndenfélét.

Apám meg akarta keresni, de én tudtam hogy abból újabb tragédia lenne.

Írtam egy bocsánatkérő levelet a srácnak és bedobtam a postaládájukba.

Rá úgy két hétre találkoztunk véletlenszerűen és hát megvert.Én hagytam.Megérdemeltem.

Ennyi a történetem.