AZ nagyon gáz ha én megünneplem apám halálának évfordulóit? Nagyon undorító ember volt és sokat terrorizált engem.

Nem mondom, hogy nem tudom megérteni, én alkoholista apával nőttem fel. Nekem is ezerszer megfordult a fejemben, hogy még a sírját is le tudnám köpni. Illetve ha szóba kerül akkor nem titkolom mennyire gyűlöltem és azt sem, hogy milyen ember volt.

Viszont ezzel a gesztussal valahol pont azt jelzed, hogy még mindig az árnyékában élsz és nem tudtad túltenni magad a sérelmeken.

Szerintem nyugodtan tedd.

Az miért baj, ha nem tudta túltenni magát? Végül is az apja volt (lett volna), nem egy távoli haver, ez mindig is nyomot hagy.

Ha úgy érzi, hogy ünnepelni akar, nem kell eljátszania az ellenkezőjét. Miért is tenné? Nem kell senkinek megfelelnie. Az apja se rágódott azon, hogy vajon tiszta-e szék utána és kellene-e fürdeni.

Az emberek nagyon erőltetik ezt a "lépj túl mindenen és mindenkin" dolgot, szerintem ez nem egészséges. Olyan mintha azt mondanád, hogy szelektáld ki az emlékeidet, tartsd meg a jót és örökre hagyd el a rosszat. De hát senki se tök hülye, az emberek a rosszra is emlékeznek, azzal együtt teljes a kép.

Olyan mintha azt mondanák, hogy mindig mosolyogj - az se normális dolog, csak erőltetett.

Nem szabad ünnepelni.

Az ilyen embernek a legnagyobb büntetés,hogy elfelejtik...

"Az miért baj, ha nem tudta túltenni magát?"

Azért, mert a lelki sérülés is olyan, mint egy seb. Hagyni begyógyulni, esetleg ápolni kell. Ha megvágod a kezed az is begyógyul idővel. Kivéve ha újra és újra felszakítod a sebet amivel csak hosszabbítod a folyamatot.

Az emberek már kis dolgokat sem képesek elengedni. Például bunkó velünk a boltban az eladó, vagy a sarkunkra tolják a bevásárló kocsit. Esetleg nem adnak elsőbbséget a zebrán. Mind olyan dolgok, amit el lehet engedni. És ha elengedjük akkor 5 perc múlva arra sem emlékszünk hogy megtörtént. Vagy lehet rajta pörögni, idegeskedni, szidni a másikat 3 napig. És változik valami? Nem, csak tovább agyalunk rajta mint kellene.

Vagy ugyanez van nagyban a nemzetek közötti ellentétekkel. Nem akarok politikába belefolyni, de a világon az összes ország képes a múltbéli sérelmeken rágódni. És a múltbéli sérelmeik miatt gyűlölik egymást ismeretlen emberek 10-100-1000 év múlva is.

"Az emberek nagyon erőltetik ezt a "lépj túl mindenen és mindenkin" dolgot, szerintem ez nem egészséges"

Pedig sokkal egészségesebb túllépni, jövőt és a jelent építeni, mint a múlton merengeni. Nem kell szelektálni az emlékeket, viszont normális ember képes uralni a gondolatait. Nem kell kizárni a múltat, nem is lehet. De k..vára nem mindegy, hogy valaki helyén kezeli, vagy folyamatosan a múltban él és ezzel pazarolja a jelenét.

"De hát senki se tök hülye, az emberek a rosszra is emlékeznek, azzal együtt teljes a kép."

Igen, a rosszal teljes a kép. Csak ahogy fentebb írtam, nem mindegy, hogy valaki helyén kezeli, vagy csak a rosszat veszi elő. Olyan ez, mint a folyton elégedetlenkedő emberek. Ha van bajuk az a bajuk, ha nincs bajuk akkor generálnak egyet maguknak. Mindegy mit, csak lehessen bosszankodni. Folyton visszahozni a múltat kicsit olyan mintha azt mondanám, hogy "igaz hogy kimásztam a szarból, de néha jó újra megmártózni benne". Holott sok esetben magunk döntjük el, akarunk-e újra nyakig szarosak lenni.

"Nem kell senkinek megfelelnie."

Itt a lényeg. Senkinek nem kell megfelelni, senkinek nem kell "megmutatni", senkinek nem kell "bemutatni". A kérdező valahol mégis ezt teszi. Hiszen ezzel a gesztussal egy olyan embernek mutat be, olyan ellenséggel harcol aki nem létezik. A halottnak nem lesz jobb, nem lesz rosszabb, nem lesz véleménye, nem fog elgondolkodni a tettein. Aki halott, az nem létezik, csak mi éltetjük tovább.