Számít valamiféle módon még a ti/mostani emberek szemében ha valaki nemesi családból származik?

Nem. Volt egy évfolyamtársnőm, aki folyamatosan ezzel haknizott, hogy neki milyen felmenői vannak, közben rettentően prosztó volt. Az embereknek teljesen mindegy volt a múltja.

Félre ne érts, nem rád értem a fentieket.

De szerintem az jó, ha te így emlékezel meg a múltról és mondjuk gyűjtöd az információkat, fotókat a családodról. :)

Annyira régen volt, hogy bárki találhat ilyet a csaladjában. Nálunk is vannak mindenfélék. Apai nagyanyám nagymamája grófkisasszony volt akit valami vitéz szöktetett meg. :) Ez csak sztori. Apai nagyapám apjának a testvére ismert színésznő volt, persze csak a halál öregek ismerték, a tanáraim mindig kérdezték nahát, a rokonod, mondtam hogy aha, csak én nem tudom ki az.

Nekünk nincs nemesi levelünk, de a vezetéknevünk visszavezethető addig mikor a település létrejött, birtoklevelet és címert kapott a tulajdonosa, és elvileg mindenki akinek ez a neve onnan és abból a családból való. Én azért remélem nem valami beltenyészet volt ott. :D

Megtévesztő lehet a név. Az egyik ismerősömnek úgy lett nemesi neve, hogy a dédanyja megesett cselédlány volt, és a földesúr a nevére vette a gyereket úgy hogy állítólag tényleg nem tőle volt.

Nem jelentenek ezek ma már semmit, csak érdekes történetek.

Régebben a Nők lapjában volt egy cikksorozat, ahol régi nemesi családok leszármazottjait interjúvolták meg. Érdekes volt, szerettem. Valamint láttam egy dokumentumfilmet, az is magyar volt, ebben a témában. Érdekes, hogy az interjúalanyokat -bár a rangjuk már évtizedek óta elvesztették- még mindig körülvette valami nemesi aura, igazi úrinők voltak, na nem kimázolt, nagyvilági módon, igazán elegánsak és finom asszonyok voltak.

Kicsit elkanyarodtam, ezt csak érdekességképpen meséltem el. Szerintem a mai világban már nem igazán számít a nemesi származás. Érdekesnek érdekes, a családfakutatás egyébként is mindenképpen az. Én is szeretném elkezdeni, bár én ilyen ősökkel nem büszkélkedhetek :)

Szerintem nagyon érdekes. Én magam is visszakövettem a családfámat, amíg tudtam, az 1800-as évek elejéig. Nem azért király, mert nemesi családból származom, hanem hogy ennyire bele tudok látni a múltba. El tudtam olvasni a déd és üknagyanyáim naplóit, leveleit, verseit. Fény derült rá, hogy kik vannak azokon a 100 éves, Fiuméből származó fotókon, mik a történeteik. Nálunk is volt például egy bárókisasszony szöktetés. A papírok alapján nyomon lehet követni, ahogy költöztek az országban és végül letelepedtek azon a településen, ahol a dédszülők/nagyszülők éltek. Látom a képeket arról, ahogy a fiatal dédszüleim az épülő házunk vagy éppen az akkor még újonnan épített, immár 30 éve lerombolt vasútállomás mellett állnak.

Mindenki családfájáról szívesen hallgatok történeteket. Egy barátnőm roma származású és neki például még vannak képei a szekerekkel vándorló őseiről, az 1900-as évek elejéről. Tök érdekes.

Nekem van ismerősöm aki elvileg DNS teszt szerintn is I. Napóleon francia császár leszármazottja, de nekem is csak több év ismeretség után említette meg, telesen mellékesen...

Nem csinál belőle nagy ügyet.

Dédnagymamám anyja (vagy nagyanyja) már nem tudom pontosan, egy gróf lánya volt.Igaz, nem törvényes gyermekeként, úgyhogy nem illett ezt az egészet hangoztatni.

Érdekes maga a tudat...De szerintem semmit sem számít.Amúgy sem vagyok egy tekintélytisztelő ember, már bocs, de..Nekem az az elvem, hogy mindenki egyforma büdöset...