Csak velem szokott előfordulni?

Talán kezdj el “felszólalni” :)

Nem tudom mitől félsz. Ha nem szekálnak, azután sem fognak, hogy ha értelmes dolgokat osztasz meg a többiekkel.

Lehet hogy középpontban sosem leszel, de ha alapjáraton inkább visszahúzódva érzed jól magad, szerintem nem lenne kellemes számodra ha hirtelen mindenki rad figyelne.

Velem is ez van.

Szimpla" önbizalomhiány.

Lehet rajta változtatni, csak nagyon nehéz.

A módszer is egyszerű, át kell lépni a korlátaidon és próbálkozni. Minél többször szólalsz fel annál jobban fog menni.

23/F

Most lehetne beszélni hosszasan az Intro- et extrovertáltságról és a személyiségekről, azok tudatos valtoztatasarol, de egyszerűbb, ha ajánlok neked egy jópofa, rajzokkal illusztrált önfejlesztő könyvet, amit akár le is tudsz tölteni netrol és elolvashatod,

andrew matthews-barátkozni jó

a címe.

Hasonló helyzetben vagyok. Nálam ez szép lassacskán megy. Őszintén szólva voltak már olyan próbálkozásaim, amikor kinyilvánítottam a gondolataimat és érzéseimet, de ilyenkor néha az van, hogy süket fülekre talál. Zavaró, amikor úgy érzem, hogy ez másokat nem érdekli, tehát körültekintően igyekszem úgy alakítani a kapcsolataimat, hogy olyan embereknek nyílok meg, akiken látom, hogy érdekli őket a személyem. Másoknál nem erőlködök.

Úgy gondolom, hogy butaság folyton azzal a fogalommal dobálózni, hogy "önbizalom, önbizalom". Szerintem nem csak erről szól. Úgy vélem, aki a társaság középpontja, az általában vicces, jól szocializált ember, tehát vannak ilyen-olyan pozitív tulajdonságai, amelyek az önbizalmát megalapozzák. Alaptalanul meg nem valami jó az efféle önhittség.