Mennyire szemétség ez tőlem?

Szóval a történetem röviden: 30 éves vagyok. Nagyon sokáig, konkrétan 17 évig úgy éltem, hogy mindenkivel elozekeny, segítőkész, figyelmes voltam. Tudom, ez alap, de én tényleg mindig másokat helyeztem magam elé. Pl: nem mondtam nemet, ha valamihez nem volt kedvem, csak azért, h a másiknak jó legyen, nem szóltam, ha valaki megbantott, vagy ha nem vette észre, hogy engem bánt azokkal a dolgokkal amit mond/csinál, nem szóltam, mert úgy voltam vele: ó én túlélem, de legalább őt nem szólom meg. Állandóan mindent úgy csináltam, h másoknak a környezetemben jó legyen.

Aztán jött a nagy pofára esés:mindenki nagyon kényelmes lett. Úgy értem, nagyon beleszoktak ebbe, és amikor hosszú évek után egyszer kibukott belőlem egy személy felé, h azert Te sem csinálsz mindent jól... Teljesen kikelt magából. És nálam ott betelt a pohár. Elegem lett a "nyalizós" énemből. Hogy mindig másoknak van haszna belőlem. Hogy én soha ne szólalok meg. De lassan már el is várják, hogy csak bólogassak...

Szóval 180 fokos fordulatot vettem, de nem direkt.Nem terveztem el, h más leszek.

De észrevettem, hogy elkezdtem úgy viselkedni, hogy úgy alakitom a kapcsolataimat, h nekem jó legyen, hogy hasznot húzhassak. Nem mindenkivel természetesen és nem minden helyzetben, de elkezdtem pár emberhez a saját jólétem miatt úgy viszonyulni, h ne vegye észre, de én csak a saját előnyhöz jutásom miatt vagyok vele kedves,kitalálok dolgokat, amik nem igazak , de nekem pont jól jön, mert olyan irányba viszi a dolgokat, ami nekem jó stb. Ezt csak azokkal csinálom (2-3 emberről van szó), akik már nagyon rászolgálnak erre, mert borzalmasan el vannak szállva...És nem tudom elnézni ezt.

Mit gondoltok erről?Gonosz lettem?