Hogyan éljek együtt magammal még jópár hónapig így?

Pár napja nagyon rossz a közérzetem, és rájöttem, hogy azért, mert nem szeretem az életemet. Jövő hónap közepén megyek államvizsgázni, tehát nem tudok menni dolgozni, mivel egyrészt rövid távra nem vesznek fel, másrészt minden iratom az egyetemen van. Viszont unatkozom, sóvárogva nézem azt, hogy más kirándulgat, a szüleimék pedig csak ülnek a pénzükön, akárhova szeretnék elmenni, mindenre az a válasz, hogy nem, barátnőim itt nincsenek, tehát kimozdulni se tudok. 2000 fős településen élek, tehát nem érzem jól magam akkor se, ha elmegyek sétálni, mert jönnek a kérdésekkel, hogy hova megyek és az egész életemről be kellene számoljak nekik. A barátnőim, akik nem itt laknak, nem akarnak jönni sehova kirándulni, mert nekik jó otthon. Tényleg nem tudom, mit csináljak. Gondoltam, hogy elindulok egyedül, de a szüleim minden pénzt elszednek tőlem, vettünk 2 könyvet egy bevásárlás alkalmával és utolsó forintig elvette tőlem apám a pénzt. Ha pár ezer forintot kérek tőlük, akkor jön a hiszti, hogy sosincs pénzem.

A másik legrosszabb dolog meg, hogy mások előtt engem szapulnak, hogy nincs jogsim autóra, de el se tudnék indulni, ha munkám lesz, soha nem lesz pénzem, mert most sincs (pár nem hinném, hogy mindegy, hogy valaki 7.000 Ft-ból vesz magának valamit, vagy van 100.000+Forintja. Deákmeló szintén semmi errefele, max 30-40 km-rel arrébb.