Hogyan válhatok karakteresebbé, érdekesebb személyiséggé?

Született dolog? Elég ha önmaga?

Ezeknél nagyobb butaságot sose hallottam. Érdekesnek hogy születik az ember? Számomra az érdekes fogalma az az aki valami újat és izgalmasat hoz az életembe. Az ember meg nem úgy születik meg. Születésünkkor nem ismerünk annyi dolgot amivel mások életébe újat mutathatnánk. Az idővel alakul ki. Ha meg csak magunkat adjuk az akkor működik ha alapvetően kiváncsiak és tanulékonyak vagyunk.

Mert ez a titka. Ha téged nem érdekel semmi akkor te se leszel érdekes. Ha van valami amit szívesen csinálsz, tanulsz és érdeklődsz a világ iránt akkor mikor már jártasabb és magabiztosabb leszel ezekben a dolgokban akkor tudsz majd másoknak újat mutatni. Ilyen egyszerű. Persze ezt nehezebb megtenni mint mondani. Sőt, ha csak mások lenyűgözése a cél akkor szerintem lehetetlen. De ha egy jó dolgot találsz magadnak amibe az időd ölöd és jobb emberré tesz, akkor évek alatt abban a körben érdekesebb és karakteresebb leszel.

A harmadik válaszolóval sok mindenben egyet értek. Nyilván nem tudom, te miért nem érzed eléggé karakteresnek a személyiséged, de tapasztalataim szerint ezzel sokan azért vannak így, mert visszahúzódónak-bizonytalannak érzik magukat, nem érzik úgy, hogy felszabadultan, teljesen önmaguk tudnak lenni mások előtt. Szerintem mindenkiben megvannak az apró különlegességek, amik igenis karakteressé teszik a személyiségüket, csak sokan nem ismerik meg önmagukat eléggé, illetve azokat a dolgokat (szenvedélyeket), amelyek kiteljesíthetnék őket. Szerintem egyfajta feszélyzettség is van az emberekben, amit valós vagy vélt társadalmi elvárások, megítélések váltanak ki. Ergo, ha a környezeted nagyrészét erősnek, magabiztosnak ítéled meg, látod, hogy folytatnak egyfajta életvitelt, nyilván nehezen fogsz ettől valamerre elmozdulni, akkor is, ha téged más dolgok bontakoztatnának ki. Meg rengetegen vannak úgy, hogy sérülékeny életkorban (kisgyermekkor, tinikor, ilyenkor még nem rögzült az összes szeméyliségvonás) éri őket kisebb-nagyobb kritika, bántás, fájdalom - ezek nagyon erősen bevésődhetnek. Ha egy új dologgal találkozol, akkor meg rögtön erre a negatív mintára térsz vissza, hogy igen, akkor is azt mondták rám, hogy hiperaktív vagyok, idegesítő, hogy mindenről kérdezgetek, amúgy is csak hülyének néznének, inkább csendben maradok és csak hallgatom vagy nézem, a többiek hogy csinálják. Ha valaki meg folyton csak hallgat, őrlődik magában, hogy nem mer kipróbálni/elkezdeni új dolgokat, egyben ostorozza is magát, hogy így nem lesz érdekes mások szemében, ellaposodik a személyisége - akkor könnyen bele lehet kerülni egy ördögi körbe.

Ne haragudj, ha túl kacifántosan fogalmaztam, vagy nagyon eltértem a tárgytól.

A lényeg, hogy szerintem minél előbb probáld meg megerősíteni magad úgymond lélekben, és azt mondani magadnak, hogy jó most elmegyek ide vagy oda,kipróbálok valami új hobbit, vagy elkezdek valamit, ami régóta érdekel, csak tartottam tőle, hogy a többiek furának gondolnak majd. Ez ne befolyásoljon: a félelem, a megfelelési kényszer. Apró lépésekkel is tök jól lehet haladni. Ha picit kellemetlen lesz néha, na és? Senki nem figyel olyan kritikus szemmekkel, mint ahogyan te gondolod, illetve ahogyan te nézed magad. Próbáld kicsit feloldani ezeket a görcsös dolgokat. Karakteres leszel, ha kifejezed magad, akármilyen is vagy. Nem baj, ha csendes, kedves, de ami téged érdekel, abban legyél szenvedélyes. Még egyszer ne haragudj, hogy hosszú.