Cinikus vagyok, amiért ilyen gondolataim vannak, vagy ez természetes?

Ez egy természetes reakció, ha különféle pénzügyi/gazdasági helyzetű emberek találkoznak társadalmilag. Ha Te elmondod olyannak, akinek nincs lakása, hogy neked mennyi a törlesztő, vagy a fenntartás, akkor ő pont így fog reagálni rá: sír a szája széle, pedig a sajátját törleszti…

Erre van egy megoldás: soha nem beszélünk a problémáinkról „ismerősnek”, sem a jó sem a rossz helyzetünkről. A másik, az „ismerős” egyrészt nem tud segíteni, másrészt rögvest ezt a reakciót váltja ki belőle és ez Neked rosszul fog esni. Egy barát az más, az rögvest tudja, átérzi, hogy a törlesztés nagy, mert az, és együttérez veled, vagy azt, hogy aki egy lakást ad ki, az sem a pénzfáról szedi a pénzt, hanem az egy vállalkozás, amibe olyan-olyan forrásból, de befektetett, ő a szolgáltatást nyújtja, a későn fizető (ellenben a néphittel) nem kegyet gyakorol, hogy fizet, hanem az igénybe vett szolgáltatást rendezi.

A pénz az egy nehéz téma. Mint a vallás, hovatartozás

Kell hozzá intelligencia, hogy tudjon az ember beszélni róla. Nálatok egyikőtöknek sem volt meg hozzá a kellő. Legalább annyi, hogy telibeszarjátok és tereljetek.