Miért van az hogy még néha mindig bánt ez a dolog?

Amit te érzel, az a bűntudat. Ez valamilyen szempontból teljesen jó, mert ez is mutatja, hogy tisztában vagy azzal, hogy amit tettél, nem helyes. Ez már önmagában egy nagy lépés, hiszen sokan erre sem képesek, sőt, a legtöbb emberben nem is tudatosul, hogy egy ilyen dolog mekkora nyomot tud hagyni egy emberben (a bántalmazottban) és vígan élik az életüket anélkül, hogy egyáltalán egy percre is megfordulna a fejükben a fájdalmas igazság, hogy ők tulajdonképpen belerondítottak egy ember lelkébe és lehet, hogy a mai napig szenved emiatt. Fontos viszont, hogy a bűntudat ne maradjon meg bennünk, mert hosszútávon nagy szenvedést tud okozni, mint ahogy azt a te esetedben is láthatjuk. Akár az egész életünkre és gondolkodásunkra kihathat - negatívan. Mivel én az őszinteség híve vagyok, ezért a te helyedben én felkeresném azt a bizonyos lányt, mindent részletesen elmagyaráznék neki és bocsánatot kérnék, személyesen. Persze, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy "de most csak úgy robbanjak be az életébe?". Ugyanakkor lehet, hogy neki is egy áldás lenne úgymond, ha felkeresnéd és tisztáznád a dolgot, hisz nem tudhatjuk, hogy rá ez milyen hatással volt. Szerintem a tisztázás egy nagy megkönnyebbülést jelentene lelkileg mindkettőtöknek. De ha nem akarsz egyből a mély vízbe ugrani, akkor első körben egy olyan személlyel kéne beszélned erről, akiben megbízol. Például a jelenlegi barátnőddel. Tudom, azt írtad, hogy félsz neki elmondani, viszont ha igazán szeret téged és megértő, nem fog téged ezért kirakni a házból. Amit fontos lenne még letisztázni magadban, hogy MINDENKI követ el hibákat az életben és ha valaki egy több évvel ezelőtti hibád miatt fog elítélni és kirakni - amit ráadásul jól láthatóan meg is bántál -, akkor úgy kell neki, már csak azért is, mert ha én együtt vagyok valakivel és SZERETEM ŐT, akkor a hibáival és a múltjával együtt elfogadom őt. Az ember rengeteget képes változni akár 1 év alatt is, mind gondolkodásban, mind lélekben. Ha pedig semmiképp nem akarsz erről a barátnőddel beszélgetni, biztos van a környezetedben olyan személy, akiről tudod, hogy nem kezdene el ítélkezni feletted. Még a rendőrös dologhoz szeretnék hozzászólni: hülyeség, hogy azért nem sikerült, mert ez a "büntetésed". Azért nem sikerült, mert te elhitetted magaddal - tévesen -, hogy "bűnös vagy" és ezért büntetést érdemelsz. Ezt magyaráztad be magadnak és tudat alatt úgy alakítottad az eseményeket, hogy ne sikerüljön, hogy aztán azt mondhasd: "na, megmondtam én, hogy ez lesz...". Nem dolgoztad fel kellőképpen egy korábbi életeseményedet, így az (tudat alatt vagy akár tudatosan) kihatott - és talán a mai napig kihat - a további gondolkodásodra. Azaz minden gond nélkül lehetne belőled rendőr, de benned van az, hogy "rosszat tettem valakivel, ezért erkölcstelennek, álszentnek érezném, ha rendőrré válnék". Én úgy látom, hogy mindenképp a fent említett tisztázás hozhatna számodra lelki megkönnyebbülést. A másik lehetőség, hogy tudatosítod magadban azt, hogy amit tettél, csak egy "idióta" gimis szórakozás volt, amit lehet, az áldozat már el is felejtett. Nem azt mondom, hogy próbáld meg elfelejteni ezt az egészet, hanem próbálj meg együtt élni vele, levonni a tanulságokat a történetből - nem bántunk másokat ok nélkül, sőt, lehetőleg még akkor sem, ha okunk van rá, stb. Raktározd el magadban és ahhoz méltóan éld tovább az életedet.

Bezzeg most nem vagy elég tökös, hogy felkeresd és személyesen elmondd, hogy miattad bántották és bocsánatot kérj tőle... Így ez a hőbörgésed semmit sem ér, ezzel nem leszel jobb se neked, se neki.