Úgy érzem, kezd nyűg lenni a munkám. Régebben tökre szívesen csináltam, korrepetálás és beadandókészítés, most már valamennyit erőltetésnek érzek. A több pénz miatt. Mit tegyek?
Jelenleg részmunkaidőben (néha 4, néha 6 óra, néha 8, nem mindig 8, ezért írom a részmunkaidőt)dolgozom egy étteremben (tudom, nem nagy karrier, de diák vagyok, és suli mellett is részmunkaidőben voltam.
A lényeg, hogy korrepetálni nagyon szeretek, kb. 3-4 éve.
Az elején tökre jó volt, élveztem is, sőt 2 éve is élveztem, 1 éve is..
viszont az utóbbi pár hónapban nagyon sokat vállaltam...
imádtam emberekkel foglalkozni, gyerekekkel, matekot, gazdasági matekot, statisztikát, angolt tanítok / tanítottam.
Az utóbbi pár hónapban többet vállaltam.. mármint szeretek tanítani, magyarázni, csak ha tudod hogy 5-6 magánórád is van (általában 90 percesek, néha 60), és a város különböző pontjain (nem házhoz jönnek) akkor... hát.. na... kicsit más mintha 2 db lenne egy nap..
amikor 2 vagy 3 db van, olyan nagy kedvvel indul a napom, hogy azért dolgozom is (még ha nem is vagyok az étteremben aznap mert szabadnapom van / nem osztott be a főnök)
tudom, a korrepetálás nem munka, de pénzt keresek vele, nyelvvizsgára készítek fel embereket, más időszakban: érettségire, vagy témazárókra, dogákra, vizsgákra ha pl. május van egyetemistákat vizsgákra...
és jó érzés, hogy van 2-3 db órám.. és hogy keresek pénzt még ha szabadnapom is van az étteremből.
de amikor 4-5-6 ne adj isten 7-8 db órám van (mert nyelvvizsgaidőszak van, vagy érettségi vagy vizsgák egyetemen) na akkor kiakadok...
most ugye nincs egyetem, meg általános sulisoknak se iskola, viszont bevállaltam egy csomó nyelvvizsgást, meg olyan embereket, akik csak egyszerűen angolul szeretnének megtanulni, néhány anyuka a gyerkőcnek pedig szeretné, "ha nem veszne el" a matektudása.. értitek.. hogy nyáron is legyen trenírozva a gyerek agya :)
néha úgy érzem hogy az éttermi meló mellett ez rámszakad és amikor 5-6-7 db korrepem van egy nap alig jut magamra idő...
mármint reggel fölkelek napi rutin (fogmosás, kontaktlencse minden egyéb)
indulok is tanítani
kb. egész nap a városban vagyok
és akkor este hazajövök, akkor tusoljak le, főzzek, rakjak rendet, ja meg be kéne még menni boltba is...
és magamra alig jut időm...
szeretek facebookozni, a barátaimmal beszélgetni, kikapcsolódni, nézni egy részt a sorozatomból
de egyszerűen alig van időm ezekre!!!
hazajövök, tusoljak le, akkor rendrakás, főzzek meg, utána mosogassak el és kb. napi 10 percem sincs időm a facebook hírfolyamomat átnézni vagy felhívni egy rokonomat, egy barátomat!!
amíg nem volt ennyi korrepem, tökre jó volt...
a pénz miatt vállalok többet.
én örülök, hogy van és nagyon-nagyon köszönöm az életnek a lehetőséget és az én hibám mert maximalista vagyok, és pl ha tudom hogy egy nap lehetséges 7 embert tanítani, mind a 7hez kimegyek,
nem vállalok csak 5-öt...
a pénz miatt, hiszen a célom hogy minél több legyen a keresetem / pénzem, meg szeretek is tanítani, emberekkel lenni, magyarázni és segíteni..
csak néha sok.
és főleg a pénz miatt vállalok ennyit.. meg a maximalizmusomat is ki tudnám hajítani egy kukába néha...
mit tegyek?
olyan mintha már nem tanítanék annyira szívesen mint pl. 4 hónappal ezelőtt... és egyre szarabb lesz :( néha kedvem sincs elindulni a nap reggelén...
míg ha egy nap 2 max 3 tanítványom van, akkor tökre jó...
mit tegyek?
ez 'kiégés'-> vagy nem tom, hogy nevezik...
(az éttermi melóm nem változott, ez 8 hónapja változatlan, főnök ugyanaz, nem lett itt több a munkám... szóval ez változatlan..)
mit tegyek?
vállaljak kevesebbet?
vagy csak én nem tudom kezelni a sok diákot?
(nincs tanári diplomám, magánban oktatok egyetemen való tanulás és az éttermi állás mellett)
24l
ui.: amikor 6-7-8 tanítványom van, akkor azok a szabadnapon természetesen
hisz ha az étterembe dolgozom pl. 6 órát, utána bele se férne az időbe 8 diák...
az étteri melóm után kb. 2 diákot tudok tanítani, arra van időm...
amikor szabadnapom van az étteremből, akkor tudok 7-8 diákot vállalni... értitek... alig jut időm néha kicsit kikapcsolódni vagy soknak érzem... :(
mit tegyek?
válasza: válasza: válasza:Én 14 év után, idén hagytam fel a korrepetálással. Jelenleg két tanulóm van, őket még végigviszem, aztán végleg búcsút intek ennek a pályának. Az ok egyszerű: belefáradtam. Főleg, hogy 80%-ban a menthetetlenül lusta, és gyakran több évnyi lemaradással küzdő tanulók találnak meg. Van fix állásom, és szeretném most már más dolgokra helyezni a hangsúlyt.
De nem rám vagy kíváncsi, bocsánat. :D
Nos... a tanári ambíciókkal rendelkező emberek egyik legfőbb hibáját sikerült elkövetned: brutálisan túlvállaltad magad. Egy nap 24 óra, abból 4-6 órát (később majd 8-at) elvesz a munka, akár 1 órát is elvehet az utazás, és persze aludni is kell, marad kb. 7 órád. Amibe persze az étkezés, tusolás, bevásárlás, főzés, takarítás, miegymás is bele kell, hogy férjen, tehát mondjuk azt, hogy 4-6 órád marad a magánórákra naponta. De ez nagyon-nagyon a maximum. De akkor a munkám kívül még semmit nem éltél. Nem foglalkoztál a hobbiddal, a párkapcsolatoddal, a családdal. Az emberi szervezet pedig nem erre optimalizálódott az évmilliók során. Oké, most még tudod tartani, hogy eszetlenül túlhajtod magad, és napi 5 korrepetálásod van, de ennek bizony meglesz a böjtje. Ha ezt folytatod, pár év, és garantáltan kiégsz. Sőt, lehet, hogy nem is kell annyi.
Tudod, nem az a siker, ha valaki az összes idejét munkával tölti. A sikeres ember az, aki be tudja osztani az idejét. Nem attól leszel "valaki", ha az utolsó szabad perceidet is munkával töltöd! Ha pedig így gondolod, akkor kicsit az értékrendeden sem ártana csiszolni. Tudod: profi az, aki tud nemet mondani. És azt is értem én, hogy fontos a pénz, de valahol meg kell húzni egy határt. Sokra mész azzal a pénzzel, ha a végén belerokkansz... most még jól megy a szekér, de a kiégés csúnya dolgokat tud ám művelni! Majd amikor már nulla lelkesedéssel, és jóval kisebb hatékonysággal tudsz csak dolgozni (hadd ne mondjam a következményeit), könnyen lehet, hogy jóval több fog kiesni, mint az, amit most erő felett megkeresel. Tudod, láttam én már főállású pedagógust, meg egyetemi docenst is pszichóra kerülni ilyen okokból.
Ami pedig talán a legfontosabb: az ember "életét" nem lehet megfizetni. Lehet, hogy degeszre keresem magam, de ha 10 év múlva azt látom, hogy oké, tök jól élek, de kiesett 10 év úgy, hogy abban semmit nem éltem, csak ébredéstől lefekvésig melóztam, és mellette a barátaim már rég "eltűntek", magánéletem meg a nullával egyenlő... nem valami kellemes felismerés.
Meg kell tanulnod egészségesen beosztani az idődet! Ne napi 5-7 korrepetálást vállalj (ami 60 perces órákkal számolva heti kb. 30 óra), hanem legyen ez összesen mondjuk heti 10. Ja, hogy ezzel nem fogsz havi 300 ezret keresni? Ez tény. De tudod: vagy fényűzés, vagy élet. Munka mellett így is lazán össze lehet szedni havi 30-50 ezer forintot, ami azért nem kevés, és nem mész benne tönkre, meg marad magadra is időd.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!