Van közöttetek olyan, aki nagyon ragaszkodik emberekhez, érzésekhez, élethelyzetekhez?

Nekem mindig is ilyen volt a személyiségem. Amint megismerek egy új embert baráti társaság révén, egyetemen, gyakorlaton, rögtön ragaszkodni kezdek hozzá. Valahogy ez a "mániám", hogy mindenkiben látok valami különlegeset, akkor is, ha csak nagyon rövid ideje ismerem, és ez alapján irreálisan ragaszkodok hozzá. Ugyan így, ha költöznöm kell egyik albérletből a másikba, az is megvisel, megszokom/megszeretem a helyet, a kilátást az ablakból, a kisebb boltokban az eladókat... Nagyon szentimentálisan állok mindenhez, és rengetegszer gondolok vissza egy adott élethelyzetre/emberre, amivel/akivel megszakad a kapcsolat.

Ti az ilyet hogyan élitek meg? Inkább negatív/pozitív összességében szerintetek, ha valaki túlérzelmes, és mindent intenzíven él meg, hamar ragaszkodik? Mennyire naív és veszélyes, ha túl hamar bízunk meg emberekben?