Mikor kell élni ha nem 20-on évesen?
A vezetésre gondolok, van körülöttem néhány olyan ember aki ahelyett hogy beiratkozna és elkezdene órákat venni, okoskodik egy olyannak aki már 3 éve vezet saját autóval.
Tavaly nyáron volt hogy többször voltam szabadságon, és túlórát se vállaltam megkeresésre sem, és ezt szóvá tette nekem az egyik munkatárs, mondtam neki hogy motoros jogsit csinálom, mire Ő nagyon okosan azt felelte minek amikor B-vel robogót is használhatok. Amire én csak annyit mondtam hogy igen, de nagyot már nem.
Rögtön jött a humoros megjegyzéseivel hogy donorok mindig kellenek, meg hogy száguldozni lehet erdőben, vagy szántóföldön is.
Itthon sem örültek annak hogy rögtön olyan motort vettem, amit más 30-40 éves korában vesz sokadiknak, de most volt annyi pénzem hogy vegyek egy 3-4 éves modellt, vagy abból a pénzből végigjárhattam volna a szamárlétrát.
Az is érdekes hogy a mai 40-50es emberek úgy alkotnak véleményt hogy akkoriban még Simson és Pannónia volt elérhető, ilyen felfogással nem is gyártanának utcai versenymotorokat, mert nem volna vásárlói réteg.
Ha jól értem az a bajod, hogy mások veszélyesnek tartják azt, hogy nagymotort akarsz egyből vezetni, amikor még nincs tapasztalatod a motorozással.
Teljesen egyetértek velük. Egy nagy és nehéz motort minden helyzetben magabiztosan vezetni, azért nem egyszerű dolog.
Az eredeti kérdésre válaszolva egész életedben kell élni, míg meg nem halsz. Ha nem vállalsz felesleges kockázatot, akkor jó eséllyel ez hosszabb időt fog jelenteni.
Az utolsó mondat elég logikus, de ezek az emberek nem is rendelkeznek semmiféle elképzeléssel, ízléssel. Sok ember pl aki tömegközlekedéssel jár, és egy biciklire nem mer ülni mert fél hogy elütik, autóval pedig már meghalna az esetek többségében, Ők képezik azt a réteget akik felismerik a határaikat és elfogadják hogy nem nekik való a vezetés, ugyanakkor butaság is így leírni magukat úgy hogy nincs is jogosítványuk, vezessen egyedül és ha látja hogy nem megy, ne erőltesse.
Aki ma megélte a maga kis 70-80 évét annak nem is volt soha semmi kiemelkedő az életében, reggel elment dolgozni villamossal/busszal, munka után haza és gondozta a kertet, vagy panelban csak TV-t nézett ha volt telke kijárt oda.
Tisztelettel vagyok az élet felé, de nem gondolom hogy cserébe mindenről le kéne mondani ami halállal járhat. Pl egy nyaraláson értelemszerűen kipróbálnám a repülőből való kiugrást is, vagy 80 méterből a toronyugrást, mert erre nincs lehetőség itthon.
Később ezt 20-30 év múlva el tudnám dicsekedni akár unokának, vagy a gyereknek.
Kicsit zavaros a gondolatmeneted, de ha jól értem, az a lényeg, hogy számodra az "igazi élet" a nagy járművekkel való száguldást jelenti. Ez oké, habár valóban veszélyes. Viszont ne általánosíts, attól még élhet valaki, hogy idegen hagyja a motorozás.
Ami a kérdésedet illeti: Szerintem nem csak huszonévesen kell élni, és aztán mesélni az unokáknak a toronyugrásról. sokkal inkább úgy kell élni, hogy az unokákkal együtt próbálhasd ki az ugrást, akárhány éves is vagy. Szerintem ez sokkal menőbb életcél. Ennek viszont feltétele, hogy most, és később is vigyázz magadra. nemcsak a puszta életedre, hanem az egészségedre is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!