Más is szokott úgy érezni hogy egy határozatlan időre kivonulna a társadalomból?

Már sokszor csináltam is különféle változatban, ezért méginkább szoktam így érezni.

Például szívesen lennék az ausztrál sivatagban fémdetektoros aranyásó, 200 km-re a legközelebbi településtől. Hüllő- és madártojást sütni. Vagy ha az nincs akkor megsütni bármit ami fehérjeforrás. :))

Vagy Robinson üzemmódban vagy a Kék lagúna c. filmben látottakhoz hasonlóan egy trópusi paradicsomban.

Van egy hazai tanyaépületem ahol mindig ledöbbenek azon hogy miért érzem magam jobban a társadalomból kivonulva mint oda bevonulva. Tán mégsem mindig az egységben az erő?

Tréfásan fogalmazva a modern civilizációba történő csatlakozástól többet vártam. Például egy városban legyen jobb levegő mint egy erdő széli tanyán. Egy induló autóbusz pufogjon ki a közérzetre jótékony hatású negatív ionokat és oxigént hogy ez által is jobb legyen a levegő mint egy folyó parti tanyán. Ha egy tanya fúrt kútjából ingyen és korlátlan mennyiségben van a valódi ásványvíz, akkor városon az elfogyasztott víz után fizessenek is nekem, hisz akkor lesz előnyösebb a vadonnál. Vagy ha egy tanyán napi 3 órát dolgoztam kötetlenül és szabadon, akkor a civilizációban nyilván kevesebbet kelljen, laza és úri munkát végezve és mégszabadabban és magától értetődően mégnagyobb eredménnyel a végén.

Vagy ha egy félreeső csendes faluban egész nap elbeszélgetünk ismerősökkel a falu közepén, akkor egy modern városban alap elvárás az hogy mégjobban ráérjünk és akár másnap délig egy helyben állva beszélgessünk és csak az szabjon határt hogy elálmosodtunk. És így tovább. Vagy a civilizációban valamit rosszul csinálunk?

Például ebből a blogból úgy látom nem vagyok egyedül:

Erdő szélén házikó

[link]