Néha kicsit úgy érzem elszálltam magamtól, beképzelt lettem de nem akarom és mégis, mit csináljak?
Régebb sokkal jobb ember voltam, de én nem tudom komolyan, hogy vagyok ilyen.
Lehet azért is mert amúgy nincs önbizalmam, de mindenkit annyira megkritizálok, és úgy el vagyok magammal.
Azon kivül, hogy egy nagy pofára esés után helyre állnák, még mit tudnék tenni, mert nem tudom már elviselni magam.
Érdekes de látom magam kivülről, és hiába probálok változtatni úgyis ilyen vagyok.
Olyan mintha két énem lenne: a normális aki:szerény,mindenkit szeret,kedves és a gonosz:akinek csak a negatív dolgok vannak jelen.
Borzasztó sokszor, érzem bedilizek....
Azt nem tudom, hogy tényleg beképzelt vagy-e, vagy csak bemeséled magadnak a problémát.
"Olyan mintha két énem lenne: a normális aki:szerény,mindenkit szeret,kedves és a gonosz:akinek csak a negatív dolgok vannak jelen."
Ez alapján nem tűnsz beképzeltnek, szerintem mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor pozitívabb és olyanok, amikor negatívabbá válik. Ez helyzetfüggően változik, senkinek sem lehet állandóan ugyanolyan hangulata, vagy viszonyulása. Nem tudom, hogy nálad mitől függnek ezek a váltakozások, de az pl. normális, hogyha valaki kiakaszt, akkor negatív leszek, amikor meg jófejek körülöttem, akkor pozitívan hat rám.
Nem vagy elszállva magadtól, mivel mint írtad, beképzelt vagy és nem egy öntelt önérzetes kihanemén!
Előbbi semmit nem tud felmutatni, szó szoros értelmében egy senki, de ennek ellenére beképzeli maganak, hogy ő valaki. Ezért beképzelt.
Míg az utóbbi elért eredményeivel henceg és furan, pökhendin gesztikulál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!