A bennem lévő utálat szerintetek el fog múlni valamikor? Rossz ember vagyok?
Azokban akiket meghatároz a dühössége, és utálata amit érez szokott enyhülni? Én bevallom azért írom ezt mert azt érzem nincs esély rá, hogy elmúlik.
Annyira rühellek bizonyos embereket az életemben akiket ismertem, gyűlölöm, hogy ők jobbak nálam, és lenéztek, megaláztak! Annyira utálom, hogy mások jobbak, kiegyensúlyozottabbak, hogy ez minden napomat meghatározza, az hogy azért élek ma, hogy egyszer olyasvalaki legyek akit nagyon tisztelnek, aki elismert és ezért megteszek bevallom ha kell naponta olyan dolgokat amit más nem. Hazudok, csalok, zsarolok, kitúrok, kihasználom mások ostoba naivságát, mások jóindulatán élősködök, hogy a hasznomra váljon minden ami történik. Főleg azért, hogy valakinek érezhessem magam, mert mindig senkinek tartottak és én is magamat, és azért, hogy egyszer mindenki elé állhassak aki lenézett vagy bántott, és én sokkal többet érjek.
De, hogy őszinte legyek lassan felemésztem magamat. nem tudom mi gyötör jobban esténként: a kudarcok vagy a harag amit érzek.
Milyen vagyok? Miért nem változik ez? Mit kellene tennem?
válasza:Amit te itt összeírtál magadról, csak annyit mondhatok:Egyenes úton haladsz a saját külön bejáratú poklod felé.
Elutasítasz minden segítő szándékot, ergo menthetetlen vagy.
válasza:Te tudod, mit csinálsz. De hosszútávon ez tényleg nem fog jót tenni neked.
Amit te beletörődésnek gondolsz, az igazából arról szól, hogy nem mérgezem magam tovább a múlttal. Volt néhány ember, aki bántott, és ha eszükbe jutok (ha még egyáltalán emlékeznek a nevemre), úgy emlékeznek rám, mint az a nyomorult, akit meg lehetett alázni, és lehetett bántani. De ők is legfeljebb csak addig zavarnak, amíg visszagondolok rájuk, amint elfelejtem őket, onnantól nem aggaszt a véleményük. Ha nincsenek a fejemben, akkor sehol sincsenek. Az egész világ a fejemben van, ha ott nincs, akkor sehol sincs :)
Mellékesen, van ezek közt az emberek közt néhány, akinél úgymond többet értem el. Néhányuk alighanem egy életre gyári munkás marad, ahogy én is az voltam évekig, de én felküzdöttem magam a kényelmes irodai munkába (bár ez több önállóságot kíván, ami néha nehéz). Némelyiküknek sehogy sem sikerül egy normális párkapcsolatot összehozni, és van, aki négy év után elvált (pont egy olyan ember, aki fiatalon minden nőt megkapott), én meg most már 7 éve vagyok együtt a feleségemmel, a kisfiúnk pedig lassan 5 éves lesz. Ja, és saját lakásban élünk, bár ez nagyrészt a feleségemnek köszönhető, a mi családunk világ életben csóró volt. De ezzel, amit elértem nem érzem azt, hogy "hűde megmutattam nekik", szerintem nem is tudják, hogy mit csinálok vagy hogy élek. Nem mintha számítanának ők bármit is.
Ezt hívom beletörődésnek. Én nem anélkül jutok előre, hogy elfelejtem ami fájt, mert ami fájt azért fájt mert valami hiányzott. Én nem tapasztaltam sokmindent ezek miatt, az én életemből hiányzott a barátság, a bizalom. és ez kihatott sokmindenre, ami miatt nyomoréknak kellett éreznem magam. Az csak egy lépés, hogy úgy döntöttem, hogy ,,Hát ennek most vége! ''
Amellett, hogy el akarok érni ezer és ezer dolgot, azt, hogy valaki legyek, (a senkiből természetesen) mindent megteszek azért, hogy egyszer eléjük álljak valamilyen módon és a szemüket lássam amikor felismerik, hogy én sokkal többet érek! Hogy az én nevem fenn fog maradni, és olyan embernek lássanak aki bármire képes. Momentán nem érdekel mire lesz jó, nem érdekel mibe kerül, a számlát rendezni fogjuk, de csak akkor ha már nem leszek sebezhető számukra.
válasza: válasza:Ez nem beletörődés. Szerintem a beletörődés az, amikor elviseled, mert nem tudsz ellene mit tenni. Amiről én beszélek, az pedig az elengedés, tehát ez egy pozitív értelemben vett feladás.
Azt gondolom, azok, akik bántottak, épp azt akarják, hogy úgy érezd magad, ahogy érzed. Pontosan ezt akarják, hogy ez a harag és ez a bizonyításvágy uralkodjon benned. Tehát te most az ő játékukat játszod. Akkor leszel szabad, a reakciód akkor megfelelő, ha a múltbéli dolgokra nem reagálsz. Ha abszolút nem számítanak már semmit.
Nekem ezzel az a gondom, és azt gondolom álszentség azt mondani, hogy alaptalan - hogy ez így nem működik. Ez, hogy majd most mindent úgy veszek, hogy meg sem történt, cserébe úgy teszek, mintha nem ismertem volna őket... ez nem fog menni. Pozitív értelemben viszont van amit nem lehet feladni mert máig tart a hatása. Talán nem? Megint annyi idős leszek mint akkor amikor kizsigereltek? És újra kezdjük, és akkor nekem is lesznek olyan fontos elemei és élményei az életemnek mint nekik, vagy másoknak? Ugye, hogy nem.
Először is: Az egy dolog, mit szokás mondani - hogy majd Isten megbocsát, én nem. Bocsássak meg, és a történelem majd ítél igaz? Hát én pedig ezzel a tudattal nem elégszek meg. Én azt hiszem, hogy nem az Ő játékukat játszom, hiszen ők nem ezt akarják. Nem akarnak ők semmit. És pontosan ez az mi dühít elviselhetetlenül. Kitagadtak, kívülálló senkinek se kellő hülyegyereket csináltak belőlem. Akinek a halálát pont úgy nem vennék észre ahogy életét sem vették észre. Csak egy jelentéktelen Paprika Jancsi, aki nem tudhat semmit a magáénak. Annyira egyszerű dolognak értelmezed ezt, pedig nem az. Nem hiszem hogy tudod, hogy az mit jelent, hogy mit tesz az emberrel. Képzelj el valamit ami kibírhatatlan, de belehalni sem lehet. Fetrengsz esténként az ágyadban, és csak egy valamit tudsz: hogy te nem tudsz barátokat szerezni, mert nem tudod milyen az emberi kapcsolat, te különc vagy az a dolgod, hogy szégyelld magad a világ előtt. Mert ezt tanultad az életedben lévőktől, akikkel egy levegőre kényszerültél nap mint nap. Még csak meg se lehet fogalmazni amint látod, hogy milyen. Valaki aki nem számít, és ez nem fog változni. Mert Ő sok mindenben más. Nem olyan mint a többiek. Ha nem tűz ki maga elé nagyra törő célokat, akkor a maga nyomorában forgolódva döglődik mert képtelen meghalni! Tudod az milyen? Dehogy tudod..
Én nem fogok így meghalni. A senki eltűnt az életükből, de valaki aki számít, akit mindenki e ismer és tisztel eléjük fog egyszer valamilyen úton módon állni, és meglátjuk, hogy ugyanúgy meg tudnak-e alázni, ahogy te mondod. Szerintem nem: mert reményeim szerint már nem lesz miért. Mert valaki olyan leszek aki sikeres. És az nem mindegy. És már nem leszek sebezhető számukra. Föléjük növök és magasan fogom hordani a fejem, büszke lehetek magamra ez a legfontosabb! Azt érték el, hogy ne legyen semmi amire büszke lehetek, ami miatt értékelhetem saját magamat, ennek pedig egyszer vége lesz, és cserélni fogunk. nem viselem el, hogy az én életemben nem lehetett meg az ami mindenkiében meg kell, mert ők ezen szórakoztak. Sajnálom!
Muszáj hozzá szólnom, bár eltelt pár hét az utolsó űzik óta.
Az lesz nekik a legnagyobb ütés, ha pont szarsz rájuk. Pont teszel a véleményükre. Éled a saját életed. Fejleszted magad, kicsit az egodat letöröd, eldobod. Mit tennél ha egyik nap mozgássérülté válnál? -ha nincstelen lennél? -attól még benned kell legyen érték. Ne arra légy büszke hogy hírnév, meg vagyon... Tényleg, ezek az emberek akik bántottak, ugyan úgy lefognak szólni. De avval, hogy te mint sértett ember atgazolsz más embereken, s te magad is viszed ezt a vonalat tovább, s ugyan úgy megbántasz, tönkreteszel olyan embereket, mint te magad is, akik nem érdemelték meg, jobb nem lesz. Sőt, ezen elkéne gondolkodni.
Hidd el, egy szegény faluban élő öregnek több értéke van, mint te amire vágysz. Lehet, őt csak a faluban ismerik, de ő az, akire azt mondják, a nincsből is tud adni, az utolsó erejével is segít, szeret, ő az a falu végen, aki önmagát adja, és mindenki elfogadja, és szereti, de az öreg is így boldog, és így tudja önmagát szeretni.
Kerlekt, ne okozz magadnak olyan sérülést, amelyet te is kaptál, szakítsd meg ezt a vonalat! Az életed is jó irányba fog változni.
Nézd meg hány sztár öngyilkos lett, küzdes árán fel, penz,hírnév, csillogás... És boldogok? -nem!
Engedd el, és éld és tegyél azért az életért, amit kiskorodban megálmodtal. Ha én rossz példát jónak venném fel, mára egy munkanélküli alkesz 4 gyerekes anya lennék, mint az én anyám volt. Példakép volt? -igen, ellen példa!!!
Mindenkinek a saját élete érdekli, és nem másé. Nem fogja érdekelni soha azokat az élted, akik ennyi fájdalmat okoztak neked. Pont ezért tegyél rájuk, majd néznek, ahh mi lett ezzel.. Igen, ezzel, mert az ő szemükben ez vagy, s nem ő. De ha tükörbe nézel, büszkén lásd magad, az őt, aki megváltoztatta gondolkodásat, sorsát, életét. ;)
(Hidd el nem vagy egyedül akinek nem úgy teltek évei, hogy imádták, hogy minden szeretetett, megbecsülést, tiszteletet, mindent megkapott. De a legtöbb ember pofont, sérülést szerzett. De abból tanul az ember, attól fejlődik, még egyszer ne essen bele.. Így tanultál meg járni, és mikor elestel, te álltál fel, és mentél tovább!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!