A bennem lévő utálat szerintetek el fog múlni valamikor? Rossz ember vagyok?

Ez egy végtelen hosszú kör lesz, addig fogod csinálni, amíg rá nem jössz, hogy nincs értelme.

Túl sokat foglalkozol magaddal, meg a nyomoroddal. Tudod a varázsszót: engedd el...

Azt hiszed, másokat nem bántanak? Dehogynem, csak ők nem dédelgetik annyit az egójukat, mint te.

A saját gondolataid ellen harcolsz. Lehet, hogy sokan lenéznek (kit nem?), de szerintem az a baj, hogy te is pontosan ugyanúgy lenézel másokat, ezért használod ki őket és ezért vetíted ki rájuk a saját lenézésed. Benned van a lenézés, benned van a harag, benned van az egoizmus... túl sok minden van benned (gondolom, a legfontosabbnak, a szeretnek így már nem is jut hely?).

Engedd el magad, lazíts. Nincs értelme ennek a sok negativitásnak. Egyszer úgyis meghalunk mind, és akkor már teljesen mindegy lesz, ki jobb nálad, vagy kinél vagy jobb. (Persze, az ilyen fogalmak, mint a "jobb" és "rosszabb", eleve csak nagyon szűk keretrendszerben érvényesek, abszolút értelemben ezek mind-mind elvont absztrakciók, gondolatok, szimpla fogalmak - nem igazak, nincs valóságosságuk.)

Az a baj, hogy hagyod a gondolataid túlságosan elmenni abba az irányba, amerre nem kellene, így a negatív gondolataid körkörösen erősítik egymást. A mások által irányodba tanúsított lenézés valószínűleg messze nem olyan erős, mint amekkora energiát te fektetsz a negatív gondolataidba. Kútba dobod az energiáidat.

Lehet, hogy el fogsz érni valamekkora sikert, de szerinted hány ember fog tudni rólad, és meddig fog tartani? Nagyjából a döglött lőtéri kutyán kívül senkit nem fog érdekelni, hogy mekkora ember vagy.

A harag, a lenézés, az utálat benned van, de nyilván nem vagy azonos velük. Milyen vagy te? Pont olyan, amilyen: elmondhatatlan, leírhatatlan. Ne foglalkozz azzal, hogy mit tettek veled, hogy mit érzel magad vagy mások iránt, vagy hogy szerinted mit kéne érezned. Ha harag van benned, akkor az van benned - ne tagadd le, ne akard megváltoztatni valami pozitív gondolatra, de ne is tulajdoníts neki túl nagy jelentőséget. Sőt, semminek az életben ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget. Azok a dolgok, amiket most fontosnak tartasz, a múltad, a haragod, a kötődéseid, csak az "én" számára fontosak. De az "én" is csak egy absztrakció; nincs olyan, hogy "én" - test van, de nyilván egy rakat csont és hús nem fogja azt mondani neked, hogy "én". Meg lélek van - ha hiszel benne. Az "én" csak egy gondolat, és minden, ami hozzá kötődik, szintén csak egy gondolat. Te egyszerűen túl nagy jelentőséget tulajdonítasz a gondolataidnak, és azt gondolod, ha elérsz valamit, azzal megjavul a helyzet. Nem fog, mert akkor majd lesznek más gondolatok, amiknek szintén túl nagy jelentőséget fogsz tulajdonítani, és akkor majd azok miatt fogsz szenvedni. Ez az elméd játéka, ő hiteti el veled, hogy ha megteszed ezt és ezt, eléred ezt és ezt, akkor majd minden jobb lesz. Ez nem így van, bizonyos dolgok átmenetileg ugyan lehet, hogy megjavulnak, de akkor majd lesznek más problémáid.

Ne tulajdoníts akkor jelentőséget a gondolataidnak, ne vedd őket komolyan. Ha ezt teszed, délibábok ellen harcolsz, ráadásul a saját délibábjaid ellen. Ne bántsd magad, nincs rá szükség.

Van benned egy hely, ahol nincsenek negatív vagy pozitív gondolatok, ahol nem léteznek a múltbéli, a jövőbeli és a jelenbeli dolgok. Fordulj mélyen magadba, keresd meg ezt a helyet és légy ott. Ne engedd a gondolataid elmászkálni. (Aki nem ura az elmének, az semminek sem ura, aki ura az elmének, az mindent ural.)

Persze, ezt én nem értem. Nyilván nem értheti senki, csak te, mert nyilván senki más nem volt olyan helyzetben, mint te. Hát persze...

Honnan tudod, hogy nekem vagy másoknak mi volt meg? Nyilván sehonnan.

Persze, nekem mindegy, mit csinálsz. Ha téged ez éltet, akkor csináld ezt. De nem tűnsz valami boldognak ettől.

Szerintem hallgass Tobára.Jól mondja, lépj tovább, akkor is ha úgy tűnik mindenki ellened van.

Az számít aki vagy és ha még nem vagy ott ahol szeretnél, akkor tégy érte, de ne másokon átgázolva.

Légy szíves írd még le százszor, hogy milyen rossz neked. Naphosszat rágd a körmöd, és jártasd az agyad azon, hogy téged mennyit bántottak, lehet, hogy attól jobb lesz....

"Mit tudsz te a boldogtalanságról. Voltál már kivülálló?"

Nem akarok túl sokat írni magamról, de igen, világ életben az voltam, és alighanem az is maradok. Csak annyit, hogy betegen születtem, és ez meg is látszik rajtam. Emiatt sokat bántottak.

"Vagy voltak barátaid akikkel mély kapcsolatod van?"

Kettő vagy talán három, de már mind kikoptak az életemből.

"A szüleid veled voltak az életed fontos eseményein? Támogattak? Szerettek?"

Anyám szeret, ő támogatott, amennyire az erejéből telt. Apám az alkoholt jobban szerette nálam.

"Szerelmes voltál már?"

Igen.

"Mondtak neked szép dolgokat, amik jobbá tettek?"

Volt rá példa.

"Igenis emlékszem rá! Igenis bennem van! Életem minden napján!"

Oké, ha neked ettől jobb, akkor csak csináld. Dédelgesd még egy darabig a benned lévő negativitást, amíg meleg, hátha kikel. Ha elég sokáig dédelgeted, az egész életed el tudod kúrni így.