Az normális, ha 18 évesen az élet értelmén gondolkodom?

Most erre mit mondjak...!? A "normális"-ságot nem lehet egyértelműen definiálni. Ez egyébként elég gyakori jelenség, akinek egy minimális esze van - vagy jobban mondva tudja használni, az elég hamar eljut erre a pontra, hogy ezt a kérdést feltegye magában.

Én óvodában jutottam el ehhez a kérdéshez, miközben a homokozólapátommal próbáltam egy szigetet ásni a váram köré. Minden olyan jó volt... Aztán elkezdtem gondolkozni, hogy már hat éves vagyok. Hat évem már elment. Nemsokára meg fogok halni... És jött az ominózus pont, hogy minek is élek egyáltalán!? :D

Rendben van. Ebből látszik, hogy nem egy mai tömegtermelt áru vagy, hanem hús-vér ember, aki felteszi a legfontosabb kérdéseket magának:

Mi az élet/életem értelme?

Ki vagyok én?

Mit keresek itt?

Mit szeretnék csinálni?

Mi tesz engem boldoggá?

Stb.

Miért akar mindenki "normális" lenni? Miért nem akarnak az emberek a "normális"-tól feljebb lépni?

Talán hülyének néznek ha komoly témákról beszélsz?

Szerintem most döntsd el azt, hogy mi számít neked fontosnak gondolkodás szempontjából, és ne az alapján, hogy mások mit gondolnak róla...