Túl furcsa vagyok?
Már kis koromban is elítéltek, mert valahogy nem voltam olyan, mint a többi lány. Nem szerettem a szoknyát és/vagy a ruhákat. Még a shortokat sem. Ahogyan a hosszú hajat sem. A személyiségem sem tetszett nekik, mivel azt mondják, hogy nem ebben a világban élek (mert a képzelőerőm nagy, és hogy folyton az izgalmas „kalandokat” kerestem).
Aztán suliban sem változott sok dolog. A szüleim elválltak, így ötödikben új suliba kerültem, ahol próbáltam más lenni, de rájöttem, hogy ez nem túl jó ötlet (és tudom, hogy érződött, hogy nem ez az igazi arcom). Végül 1 év után újra önmagam adtam, és el is fogadtak így. Aztán az idő teltével a lányok elkezdtek "csajosodni": smink; szoknyák és shortok a suliba (ami eleve nem etikus a suliba). Ezen kívül elkezdtünk érni és fejlődni, ami nekem egy idő után kényelmetlenné vállt számomra, ezért folyton pulcsiba voltam. Ekkor vágattam le a hajamat, mert nem éreztem jól magam hosszú hajjal.
Aztán elkezdtek állandóan a pasikról beszélni nekem, és arról, hogy éppen hányadik tetszik nekik. Én nem igen szóltam bele a beszélgetésekbe. Nem szerettem eljárni velük shoppingolni. Nem szeretem, a lányos TV műsorokat, inkább focit, vagy más sportokat nézek szívesen. Így én voltam az évfolyamon az egyetlen lány, aki még az ünnepélyeken is gatyában "virít", nem sminkeli magát még csak minimálisan sem, és akinek rövid haja van. Emellett több fiúnál is erősebb vagyok az osztályban. (Egyszerűbben fiús lány vagyok.)
Ezen kívül egy év végi táborban felelsz vagy merszeztünk, és az volt egy fiú dolga, hogy lesmároljon, de én azt mondtam, hogy nem. A következő felelésnél meg kiderült, hogy én még nem csókolóztam senkivel, emiatt mindenki botránkozott. Emiatt besokalltam és elküldtem mindenkit a p.csába, hogy miért kell ezen botránkozni, ez az én dolgom.
A suli utolsó hetében meghallottam egy beszélgetést. Pár fiú és lány arról beszél, hogy most már igazán én is lehetnék olyan, mint a többi lány. Vehetnék fel legalább egy magas talpú cipőt, vagy szoknyát. Minimum kéne nekem egy parfüm és egy szempillaspirál. Nem kéne mindig hosszúgatyában és pulcsiban lennem stb. A többit nem tudom, mit mondtak, mert nem lett volna túl szép dolog kihallgatni őket, ezért inkább elhúztam onnan.
Az évzárón, amikor bizi osztás előtt mindig kihívják azokat a tanulókat, akik kitűnőek lettek. Az osztályomban csak is én lettem az, és, amikor visszamentem az osztályhoz hallottam, hogy a mögöttem lévő valakinek odasúgja, hogy a sok tanulás helyett talán azzal is foglalkoznom kéne, hogy ne úgy nézzek ki hátulról, mint egy fiú.
Az osztályban nagy búcsúzkodás közepett meg letapizott az egyik osztálytársam, a haverjai meg röhögtek ezen. Én egy rohadt nagy pofont adtam neki, és az anyja utána még velem ordibált, hogy mit képzelek magamról, milyen jogon csinálom ezt. Aztán elmagyaráztam neki a dolgot (persze bocsánatot kért tőlem). Aztán mentünk hazafelé és a „barátnőim” nem bírták megérteni, hogy nem tapizhat le bárkit csak úgy, főleg, hogy nem is pasim. Ők meg csak azzal érveltek, hogy „El kell fogadnom, hogy közeledik felém valaki”. Erre csak rávágtam, hogy „De nem ilyen módon!”, és ott hagytam őket. Erre elkezdtek nevetni és utánam kiabáltak, hogy „Örülj, hogy legalább nem nézett hátulról fiúnak!”, ezzel megalázva több másik ismerősöm és szüleik előtt, az utcán. (Otthon csak a tipikus dumát nyomta anyám, és később apám is, hogy „Jaj ne foglalkozz velük!”. Azóta meg az állítólagos legjobb barátnőmmel sem beszéltem, mert ő is csak kinevet már stb.
Ezért kezdtem el gondolkodni, hogy lehet tényleg meg kéne próbálnom hasonlítani, a többi lányra. Ezzel az a baj, hogy ha azt csinálnám, amit ők, akkor nem érezném jól magam a saját bőrömben. Szerintetek tényleg túl furcsa vagyok? (És nem, nem vagyok leszbikus, se transzvesztita, ugyanúgy a női részlegen vásárolok, vagy uniszex ruhákat hordok.)
válasza:Hú ez jó hosszú sztori!
Gondolom ez általánosban történt.
Annyit tudok tanácsolni hogy ha te úgy érzed jól magad, ahogy jelenleg kinézel, öltözködsz, akkor nehogy már mások szava miatt változzál!
Egyébként is éretlenek, és egyáltalán nem toleránsak egymással a gyerekek általánosban(sajnos középiskolában sem igazán)
válasza: válasza:Nem nem nem, nem vagy furcsa, pont jó vagy így. Vagy lehet, hogy furcsa vagy, de akkor furán vagy jó. :D
Bár a szüleid valószínűleg csak klichéből mondták neked, hogy ne foglalkozz a többiekkel, de valahol igazuk van. Nem mondom, hogy nem kell megfelelni senkinek, mivel emberek vagyunk egy társadalomban, de ki kell választanod azt a csoportot, akik elég szimpatikusak ahhoz, hogy alkalmazkodni akarj hozzájuk. Ez a csoport mindenkinek más, legtöbb embernek a trendkövető tömeg az, akire hasonlítani akar, de ott vannak mellettük a rockerek, punkok, emok, kockák, sznobok, skinheadek, metálosok, animések, hippik, pogányok... stb, akik a szubkultúrájukon kívül kívül senki véleményével nem foglalkoznak és teljes értékű életet élnek, mert rátaláltak azokra akik elfogadják őket. :) Persze nem azt mondom, hogy szükségszerű egy szubkultúrán belül társaságot választani, inkább azt, hogy ne ilyen bigott agyhalottak véleményével foglalkozz, akik a saját külsőd illető preferenciáid miatt megaláznak vagy elítélnek.
Az üzeneted végéig azt hittem aszexuális/leszbikus vagy (amivel szintén nem lenne semmi gond), de aztán kiderült, hogy szimplán erkölcsös, ami iszonyat ritka és becsülendő manapság, szóval legyél magadra büszke. :D
Mindig feszegesd a határaid, hogy hogy érzed legjobban magad a bőrödben, én is túlestem rengeteg fázison (fiúként én is néztem ki úgy mint egy lány régebben :D), mire elértem arra a pontra, hogy tudom milyen külsőt akarok, hogy milyen emberekkel akarom körülvenni magam és hogy milyen embereket akarok teljesen kizárni az életemből, ha nem mentem volna keresztül a rengeteg cringe pillanaton, akkor most nem lenne tapasztalatom amire alapozni tudnék, így örülök neki. :)
Tudom, hogy ez semmit sem jelent, de én sokkal jobban értékelem, hogy olyan vagy amilyen akarsz lenni és nem a többi ember véleménye határozza meg a kiléted, remélem nem törsz meg. :)
És tudom, hogy nem erre irányult a kérdésed, de mivel szimpatikus volt amit a leírtakban láttam, ha gondolod beszélgethetnénk, hátha jól kijövünk. :D
Én is így érzek. Sose voltam olyan mint a többi lány, habár sokszor megpróbáltam úgy viselkedni ahogyan a ők, egyszerűen nem ment, nem éreztem jól magam azokban a ruhákban amiket abban az időszakban hordtam. Szóval nyolcadikban (azért mert úgy gondoltam akkor már úgy is mindegy ki mit gondol ) levágattam a hajam és olyan ruhákat vettem amik tényleg tetszettek. Persze jött jópár megjegyzés a külsőmmel kapcsolatban amik nem estek jól, de próbáltam ignorálni és egy idő után abba maradtak. Meg persze voltak akik támogattak, és ugyanúgy elvoltunk.
Ezzel az egésszel azt szerettem volna mondani, hogy tudom, hogy nehéz figyelmen kívül hagyni azokat akik beszólnak, de legalább ki tudod szűrni azokat akik igazán bírnak, mert aki nem szeret rövid hajjal és pulcsikkal, az akkor se szeretne hogyha hosszú hajad lenne és szoknyákban járnál.
Ui.: Bocsi ha egy kicsit kusza lett :/
#3 Tudod nem menőzni akarok, hogy sportot nézek. Én is szoktam sorozatokat nézni, de az olyan sorozatokat nem bírom, amik csak arról szólnak, hogy nők milyen ruhát vett itt és ott. Nem állítottam, hogy most sajnálni kell, ahogyan azt sem, hogy mindegyik gonosz hülye szajha, mert én is tudom, hogy nem azok. (És tudom, hogy én sem vagyok tökéletes.)
Amúgy meg azt mondtam, hogy a shortok meg a szoknyák a suliba etikátlanok. Sminkelni sem 13-14 éves korba kéne elkezdeni. Azért mégis csak tanulni járunk oda. Sulin kívül meg hordhat, amit akar.
válasza:#3-as kicsit nyersen fogalmazott, de én is hasonló állásponton vagyok, mint ő, szerintem a hozzád hasonló lányok sok esetben nem is hajlandóak közelebbről megismerni a többieket, csak elkönyvelik magukban, hogy különleges hópihék, mindenki más meg átlagos. Attól, hogy rövid a hajad, nem sminkelsz és nem a pasizás körül forog minden gondolatod, még nem leszel sem furcsa, sem egyedi. Az életkorodra is kíváncsi lennék, érzésem szerint nagyjából most fejezted be a hetediket, ami ha így van, annyit jelent, hogy változhatsz te még drasztikusan is, és valószínűleg rá fogsz jönni idővel, hogy az emberi erények valójában nem itt kezdődnek.
20/L
válasza:Egyszerűen csak legyél önmagad!
Tudod, aki másokat majmol, az soha nem lesz egyéniség. És bár lehet, hogy többen akarják majd megd*gni, de az már nem önmaga lesz, és garantált, hogy nem fogja azt az életet sem a sajátjának, sem jónak érezni.
Mellékesen megjegyzem, hogy nem attól lesz valaki "normális" lány, mert holdjáróban jár, szoknyát vesz, meg fél kiló vakolatot magára ken. Sőt... pont, hogy nem ezektől lesz valaki "nő".
#7 Igazából nem vagyok azon az állás ponton, hogy én valamivel különlegesebb lennék, mint az átlag. Nem is ebből gondoltam, hogy ettől vagyok egyedi.
És mint modntam, volt egy időszak, amikor próbáltam más lenni, így tudom, hogy nem szeretem ezeket a dolgokat. Emiatt éreztem magam furcsának, mert elnézve többieket, úgy érzem, hogy nálam valami nincs teljesen rendben ^^"
válasza:#9
Az én őszinte véleményem az, hogy teljesen rendben vagy te is, meg ők is, az nem baj, ha nem ugyanolyan módon kezditek el keresni a saját utatokat. Éretlenségre vall a részükről az, hogy megszólnak téged a stílusod miatt, de majd kinövik, sajnos tényleg nem lehet annál jobb tanácsot adni, hogy ne vedd őket komolyan. A hülyegyerekeknek meg ne hagyd a fogdosást, ha neked kellemetlen, és végképp ne érezd, hogy ennyivel kell beérned "jobb híján". Remélem, ez kicsit megnyugtat.:D A későbbiekre javasolni csak annyit tudok, hogy legyél nyitott az emberekre, és ne kérdőjelezd meg saját magad mások rosszallása miatt.
(#7 voltam.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!