Miért kattognak az emberek apróságokon, miért nem lehet tovább lépni és a jelenre koncentrálni?

Azt tapasztaltam, hogy bármilyen apróságot hibázok, évek múlva is fel van emlegetve és képesek vérig sértődni véletleneken is. Pl. ha egyszer nem reagálok egy kérdésre, mert nem hallottam, és egy harmadik személytől hallom vissza, hogy milyen bunkó vagyok, hogy nem is reagálok, ha szólnak hozzám. De egyébként meg semmi jelét nem adom annak, hogy bármi problémám van az adott személlyel, normálisan élem tovább az életemet és ugyanúgy viselkedek vele szemben, mint azelőtt. Mégis a hátam mögött egy utolsó szemét vagyok, aki lenézi őt és még arra sem méltatom, hogy hozzászóljak.

Nekem is van sok dolog, ami nem esik jól, de az embernek nem lehet állandóan jó kedve, vannak rosszabb napjaink, de pont ez a jó az egészben, hogy mindig jön valami jobb, vagy rosszabb... de mindenképp valamelyik irányba történik változás. Mégsem képesek sokan haladni, leragadnak apróságokon, másokat okolnak a saját problémáik miatt, ahelyett, hogy a megoldást keresnék.

Én is voltam ilyen, szerintem az emberek nagyrésze alapból ilyen, de nekem ez nem felelt meg, változtattam rajta és folyamatosan azon vagyok, hogy optimistább és elfogadóbb legyek. De elég rosszul esik, amikor nem ezt kapom vissza másoktól. És nem tudom, hogy velem van-e a baj, vagy miért van ez állandóan.