Én vagyok az egyetlen aki nem néz sorozatokat meg filmeket?

Egyet értek az utolsó válaszolóval. Mindig is utáltam, ha egy fiktív valóság volt a téma egy beszélgetéskor. Csak időhúzás.

Én magam soha nem néztem és nem is nézek semmilyen sorozatot. Ami a filmeket illeti, kb. ötöt néztem meg saját akaratomból egész életemben. Számomra a moziba járás egy kínszenvedés volt mindig is. Nem ítélem el azokat, akik ezzel töltik az idejüket, vagy filmekről/sorozatokról beszélnek, de én magam butaságnak tartom, ha egy beszélgetés központja valami olyan, aminek nincs semmi befolyása az életünkre, puszta kitaláció az egész sztori, az ebbéli történéseket pedig adaptáljuk a való életre és igazi problémaként kezeljük. 22/L

Hol írtam én olyat, hogy ez a fő beszédtéma? Arra céloztam, hogy ha erre kerül a beszélgetés, akkor nem fog tudni hozzászólni. A szegényes minősítést pedig kikérem magamnak! Szakmai, technikai szempontból is lehet filmekről-sorozatokról beszélni.

És amúgy mennyivel jobb egy olyan társaság, ahol a fő téma a politika, meg a berúgás, meg a szex?

A fikció és a történetmesélés egy idős az emberiséggel, és fiktív történetekből ismerhetjük meg legjobban egy adott korban élők életét. Az ókori görögök életéből nem a fennmaradt törvényeik, edényeik vagy ruháik alapján tudunk bármit is, hanem az isteneikről szőtt történeteik és eposzaik alapján. Shakespeare a korához képest tanulatlan alak volt, aki a pórnépnek írta a tragédiáit, teletűzdelve rejtett f.a.sz-viccekkel.

A legújabb történetmesélési forma pedig a film és sorozat. Nem feltétlenül lesz kevesebb az az ember, aki nem néz ilyeneket, sőt, nyilván lehet 10000 más témáról is beszélni ezeken kívül, de valahol szomorú, ha valaki túl jónak tartja magát a fikcióhoz.

100 év múlva pl senki sem fog emlékezni, hogy egy magánszemély mivel töltötte az idejét, kiket ismert, milyen helyekre járt. Ezek nem maradnak fenn. Fenn marad viszont a Pi élete, a Moonlight, meg a Trónok harca, akármilyen gagyi is, és ezek alapján fogják tudni a következő generációk, hogy milyen témák érdekeltek minket, milyen volt a gondolkodásunk, és hogy milyen emberek voltunk.

Akit nem érdekelnek a történetek, azoknak joga van nem foglalkozni velük, de ahhoz nincs joga, hogy letagadja, hogy mióta képesek vagyunk beszédre, ezekből tanulunk, és ezeket hagyjuk örökségnek magunk után. És nem lesz senki felsőbbrendű attól, hogy képtelen végigülni egy nyomorult másfél órás filmet.