Miért vagy nehéz eset? (ha az vagy)

Annyira tudok szeretni, hogy eddig 1 emberen kívül mindenkinek sok vagyok. És kevés emberhez kötődom de hozzájuk nagyon

15/F

Ja és az érzelmi kitöréseim... 😂

Most annyira felkészültem pedig arra, hogy most jól kiírok majd magamból mindent, és ilyen válasz úgysem lesz mégegy...

Erre már rögtön az első válaszoló leírta ugyanazt a válaszában, amit én akartam. F..szom... :'D

Én is ezért vagyok nehéz eset. Rendkívül érzelmes vagyok, és gyakran hangulatból / érzelemből cselekszem. Adott esetben könnyen megsértődök - viszont ugyanilyen könnyen békülök is ki. Viszont: Én is tudok igazán szeretni, és a tartalmas, "valódi", mély kapcsolatokra törekszem. Mind barátilag, mind párkapcsolati téren. és ezt a nyíltszívűséget, őszinteséget és érzelmességet én is fiúként hozom. Pedig egy ilyen bunkó és primitív társadalomban ez nem túl gyakori...

Leginkább mindenért.:D Lusta vagyok, krónikusan késő (tényleg, minimum félórát, de inkább kettőt), a végletekig halogatom a dolgokat, szorongok, ha bármilyen formában érintkeznem kell idegenekkel, többféle mentális zavarral (neurózis, pánikbetegség, depresszió, bipoláris zavar, borderline, OCD) diagnosztizáltak és kezeltek már. Kissé zárkózott vagyok érzelmileg, nem akarok terhelni senkit a problémáimmal/panaszkodásommal, ezért ha egyszer megnyílnék valakinek, és ő elutasítóan vagy közönyösen reagál rá, akkor soha többé nem próbálkozom nála. Labilis vagyok, apróságok is le tudnak sújtani, túl gyakran kerülök sírás közeli állapotba. Nem akarok megbántani senkit, de néha félreértenek, mert több cinizmus árad belőlem, mint másokból, és állítólag a kommunikációm is agresszív tud lenni abban az értelemben, hogy látszólag nem tűrök ellentmondást (pedig amúgy de). Ki vagyok éhezve a szeretetre, olyan szinten, hogy az talán nem is egészséges már, de legalább nem lenne sok nekem az első és a negyedik válaszoló.:D

20/L

Azért, mert a szüleim teljesen a valóságtól elrugaszkodott szemlélettel neveletek fel.

Azt nevelték belém, hogy minden idősebb ember okosaab és zsarnokoskodhat felettem. valóságban egyenrangú félként állnak hozzám.

Azt nevelték, hogy mindentől félni kell. valóségban a világ batságos, és arra vár, hogy felfedezzem, csak ki kell mozdulni.

Azt nevelték belém, hogy csórók vagyunk, és még szalámiból se egyek plusz egy falatot a szendvicsen kívül, mert az pazarlás. Valóságban tele vagyunk pénzzel, kb a top 10%-ban lehetünk.

Igyekszem felülírni ezeket a rossz mintákat, több-kevesebb sikerrel. Szóval emiatt nagyon nehezen illeszkedem be új környezetbe. Nem értem az embereket, ők sem engem.

Nagyon büszke vagyok és makacs.

Csak egyszer lehet megbántani, aztán tartom a haragot az idők végezetéig.

Egyáltalán nem tudok beszélni az érzelmeimről, idegesítően passzív agresszív vagyok.

Ellenállok a számomra értelmetlen normáknak és szabályoknak. Nem tudok beidomulni, egyszerűen engedelmeskedni.

Alapvetően sem vagyok kifejezetten szerethető személyiség.