Aki nagyon durván intelligens (150-től az iq-ja) annak milyen, hogy egy csomó "hülyével" van körülvéve?

Ahogy észrevettem az IQ fordított arányosságban áll általában az EQ-val, a szociális készségekkel, sokan autisták is közülük, vagy ami rosszabb beképzeltek, mert nekem 150-es IQ-m van, jaj, jaj, jaj, oszt hova szarjak? Ha annyira okosak lennének akkor nem néznének le másokat, gyűlölöm az IQ nácikat. Mielőtt jönne valaki, hogy azért írom ezt, mert nekem biztos csak 80-as IQ-m van, én nem tudom mennyi az IQ-m, nem mértem, nem is érdekel, ha most hirtelen kiderül, hogy 180 mivel lesz jobb nekem, vagy ha csak 80 mivel lesz rosszabb?

Jól van nagyokos, ez a másik dolog még az ilyen embereknél, mindent komolyan vesznek...

Gyanítom, hogy ez függ az illető személyiségétől, életkörülményeitől, valamint attól, hogy a gyakorlatban miben nyilvánul meg az intelligenciája (mert az IQ nem fedi le egészen ezt a fogalmat, maximum egy részének tekinthető). Azért, mert mondjuk kivételes gyorsasággal oldasz meg bonyolult matematikai feladatokat, még nem biztos, hogy kapásból József Attila-féle meg nem értett zseni vagy, az utóbbi típusra mondanám azt, hogy valóban nehéz nekik az élet, de az ő esetükben is többről van szó annál, hogy "nem mindenkivel tudok jókat beszélgetni, jaj".

Nehéz, nagyon nehéz.

Nekem 130 az IQ-m és nem azok az emberek fárasztanak, akik nem tudják ki volt Orwell (egyébként sem IQ kérdése ez hanem lexikális tudásé), hanem azok akik nem tudnak viselkedni, közönségesek, illetve azok akik okosnak hiszik magukat, mert benyalnak egy rakás adatot, hogy aztán azzal tehessék az agyukat másoknak.

Nekem okos nem az iqtól lesz valaki, hanem az élet tapasztalától, ismeri az embereket és rafinált.

Engem nem érdekelnek az emberek, inkább drogozok.