Nagyvárosiak, hogy bírjátok a zajt?

Megértelek mert én is egy falu széli szomszédmentes házból költöztem városra. Falun a méhecske zümmögése zavarta meg a csendet, vagy az énekes madarak. Városon meg lehet szokni a zajt. Viszont ha huzamosabb ideig rosszul alszik éjszaka az ember a zajtól, akkor bizony pl. 30 év alatt a legdaliásabb parasztlegény is azt fogja tapasztalni hogy az egészsége nem ugyanaz mint a falun maradt 90 éves apjának hanem rosszabb annál. Városon a levegő oxigéntartalma is kevesebb. Helyette persze van szilárd szennyeződés és CO2 a levegőben.

Ha néha úgy érzem hogy túl sok a városi hülyeségből akkor például vissza szoktam menni a már üres szülői házba és megdöbbenek azon hogy ott este mennyi könyvet van kedvem és türelmem olvasni, művelődni, meg jó döntéseket hozni a nyugalomban. Meg hogy nyugodtan átalszom az éjszakát. Vagy hogy ott este van kedvem még futni is egyet. Városon meg mint egy öregek otthon lakója olyan vagyok. Persze ahogy másoknak van káros szenvedélyük, úgy nekem is: a városi élet. Tudom hogy nem egészséges de kényelmes. Ja hogy én 90 évesen majd nem fogok bot nélkül menni mint apám és hobbiból méhészkedni vagy akár kézzel kaszálni? Erre tényleg nem tudok válaszolni.

Amúgy gyakran megfordul a fejemben hogy valahova a trópusi paradicsomba költözök. Ahol nem 90 napos a boldog és vidám nyár hanem évi 365 napos. És persze nem városra hanem egy szomszédmentes tanyára.

Azt szoktam kérdezni egyik ismerősömtől hogy Bp-en melyik utcán lehet megtenni azt hogy a kukoricában 40-el száguldok kocsival? Vagy azt hogy az unokaöcsém kiül a kocsi tetejére én meg 80-al száguldok majd cserélünk? A Váci út jó erre és egy ember sem fogja meglátni? Az Üllői úton ki tudom helyezni a kaptárakat?

Kérdező, ez egyéni érzékenység kérdése is, például én sem tudnám megszokni. Te azt írod, hogy egy éve nem pihensz már: ez csak rosszabb lesz. D

A helyedben elköltöznék, annyi szép, nyugodt kis utcácska van.

7:

6-os vagyok. Érdemes egy csöndesebb, jobb hírű budai kerületbe átköltözni Pestről. Ott megleled a nyugalmat.

Dettó úgy vagyok, mint a 7-es válaszoló. Én is Pesten születtem, 38 éves vagyok, de képtelen vagyok megszokni a zajt. Szerencsére van egy házunk vidéken, ha ott vagyok, az maga a Kánaán Pesthez képest. Bár azért síri csönd ott sincs, de még így is nagyságrendekkel jobb. Van egy ott lakó rokonom, aki azt kérdezi mindig, hogy miért nem költözök oda. Igazából semmi akadálya nem lenne, mert még munka is akad és azért egy elég jól ellátott kisvárosról van szó (nem egy világvége falu). Lehet, hogy fontolóra veszem ezt az opciót! Nemrég ott voltam 1 hetet és mikor visszajöttem Pestre, azt hittem hülyét kapok a zajtól meg a tömegtől. Ezt annak ellenére mondom, hogy most egy viszonylag csendes mellékutcában lakom, de mivel elég keveset vagyok otthon, így nem igazán élvezem a csendet.

Szóval, én úgy vagyok, hogy ha még 30 évet itt élnék, se tudnám megszokni a zajt...