Ti hogy bírjátok elviselni a budapesti tömegközlekedést?

Körülbelül fél éve járok pszichológushoz, és egyre inkább körvonalazódni kezd, hogy az egyik nagy problémám az életben, hogy túl félénk vagyok, aki nem mer konfrontálódni másokkal, nem áll ki magáért és hagyja, hogy mások azt csináljanak vele, amit akarnak.

Ahogy ez körvonalazódott, egyre inkább észreveszem, hogy ugyanezt csinálják velem az emberek a tömegközlekedésben is, de az utóbbi időben megpróbáltam kiállni magamért és nem hagyni magam.

Ti hogy tudjátok kezelni a bunkó embereket a tömegközlekedésen?

Mondok pár személyes példát az utóbbi 1-2 hétből.

1.) Lehel tér, metrópótló, este 7 fele. Bent áll egy busz, már elég sokan vannak rajta, de azért szállnak még fel, én pedig a megállóban az ajtó mellé állok, hogyha jön a következő, akkor egyből fel tudjak szállni és legyen helyem. Várok ott 3-4 percig, jön az új busz, szállnék fel, erre egy idős kakadúhajú néni (nem az a gyenge, lassan mozgó, hanem az az agresszív fajta) betolakszik elém. Ettől teljesen felment benne a pumpa, nehagytam magam, én is mentem előre, és hát kicsit megvállaztam a nénit, aki meg elkezdett mérgelődni, hogy majdnem ellöktem, meg majdnem beesett a busz alá (alacsonypadlós busz), stb. Volt egy kis lelkiismeretfurdalásom, de volt egy sor, miért kell tolakodni, ha meg tolakodni akar, akkor készüljön hogy mások is fognak.

2.) Deák tér metróaluljáró. Szállnék ki a metróból, erre egy 6-7 éves gyerek sprintel a legutolsó metrókocsi irányába, de nem néz semerre, hanem maximális erőből rohan. Mindenki igyekszik félreugrani előle, meg méltatlankodnak, én viszont gondoltam, hogy most nem hagyom magam megfélemlíteni, mentem tovább, és bumm nekem jött a gyerek. Annyira nem fájt, de a gyerek elesett, és elkezdett ott bömbölni, nemsokára jöttek is a szülei, de szerencsére nem voltak mérgesek, hanem csak elnézést kértek a gyerek viselkedése miatt. Mondtam neki, hogy még mindig kevésbé fájt, mintha az oszlopnak ment volna neki (vagy beesik a metró elég, de ezt nem mondtam).

3.) Lehet tér, mennék lefelé a lépcsőn, sietnék, ott áll a metró lent, de nem tudok, mert előttem egy srác lassan tipeg, ugyanis a telefonját nyomkodja, a fülében pedig zenét hallgat. Mondom neki, hogy elnézést, de nem hallja, megpróbálnám megkerülni, erre ő is pont erre megy, itt megint elkapott az ideg, bumm megvágtam elé, kicsit nekemment, elnézést kért, de ennyi.

Igazából egyrészt büszke vagyok magamra, hogy kiállok magamárt és nem hagyom elnyomni magam, de félek, hogy egyszer verekedésbe fogok keveredni.

Ti hogy tudjátok elviselni ezt a sok bunkót a tömegközlekedésen?