Nagyon félek, mit tegyek?
28 éves, friss jogi-diplomás, egyelőre munkanélküli nő vagyok, és azt érzem, hogy most igazán krízis helyzetben vagyok.
Rengeteg dolog nem hagy nyugodni, folyamatosan bűntudatom van, azt érzem, hogy az egész eddigi életem egy nagybetűs középszerűség, miközben egyre öregebbnek érzem magam, és az utóbbi 1-2 évben korábban soha nem tapasztalt módon gyorsult fel az időérzetem.
Az egyetememen nagy nehezen átrágtam magam, igazából nem rajongok a jogért, de átképezni magam már késő.
Hobbiszinten fotózok, de eddig csak egy nevesincs helyi lap jelentette meg néhány képem, a szakmai nagyjaitól megkaptam a közhelyes "nem rossz, de sokat kéne még gyakorolnod!"-lerázást.
És ami a legjobban fáj, hogy egzisztenciálisan még nagyban az egyre öregebb és gyengébb szüleimtől függök, akik éppen többet kapnak, mint a minimálbér. A szívem szakad meg, mikor azt látom, hogy a volt osztálytársaimnak már férje, gyereke, és jól fizető munkája van - én mindehhez szörnyen tehetségtelennek és gyengének érzem magam.
Nem tudom, hogy van-e ebből kiút? Ti mit csinálnátok egy ilyen helyzetben?
Menj dolgozni?
10 évig nem zavartak ezek a dolgok? Addig végezted el a jogot? Közben? Valami munka, alternatív szakmai lehetőségek, átképzés, legalább gyakornokként pár hónap bárhol? Semmi? Most meg hirtelen minden hiányzik? Kezdj el dolgozni. Valamit. Mondanám, hogy bármit, de inkább valami legálisat.
Használd ki amíg a szüleid tudnak támogatni, kezdj el saját életet építeni.
Először szerintem kezdhetnéd a munkakereséssel. Ha nem is jogi pályán, de helyi kisboltok, kisvállalatok és hasonló helyek biztosan kínálnak valami lehetőséget. Nem egy álom meló álom fizetéssel, de kezdésnek szerintem nem lenne rossz.
Akár egy új diplomára is beruházhatsz egy olyan karon ami érdekel. Hülyeségnek tartom, hogy 28 évesen késő lenne még egy diploma. Sokkal később is kezdték már emberek :D Esetleg ha a diploma nem, egy OKJ képzés.
A fotózással is megvan az esélyed. A képeknek például csinálhatsz egy külön facebook vagy instagram oldalt, ismerősökkel, barátokkal népszerűsítheted. Így megvan az esélye annak is, hogy felkelted például egy lap figyelmét, és állást ajánlhatnak. De ha ez nem is jön össze, maga az érzés, hogy több tíz-száz-ezer ember szereti amit csinálsz, az valami fantasztikus tud lenni :D Nézz szét esetleg hogy nem e ajánlanak valamilyen fotós munkát valahol. Bőven akad olyan ember/vállalat aki nem engedheti meg magának egy "profi fotós" alkalmazását. Plusz attól, hogy a szakma nagyjai azt mondták hogy gyakorolj, még nem jelenti azt, hogy rossz képeket csinálsz. Az a tény hogy egy helyi lap már megjelentette őket, ugyancsak azt igazolja, hogy jó képeket csinálsz.
Ja és a legfontosabb: a felfogásodon változtass. Az hogy szörnyen tehetségtelennek és gyengének érzed magad, az már rossz. Egyáltalán nem vagy az :) Azzal, hogy így állsz hozzá, konkrétan eltaszítod annak az esélyét is, hogy beteljesüljenek azok a vágyaid amiket szeretnél.
Akárki akármit mond, 28 évesen még fiatal vagy, és soha nem késő elkezdeni fejleszteni magad :) Basszus, mondjuk én 20 évesen öregnek érzem magam :'D
Kitartás!
Nyugi, nem vagy ezzel egyedül, a korosztályunk jó része sajnos hasonló cipőben van, mint te, nekem is most 30 éves koromra jön lassacskán össze az élet.
Önmagában az, hogy sikeresen abszolváltad a jogot - ami nagyon nem egy mezei büfészak, és igencsak kell hozzá gógyi - már okot adhat az önbizalomra, és mint azt az előző válaszoló írta, rengeteg lehetőség adva van az elhelyezkedésre, csak ne félj!
Ha meg nem tudod leküzdeni a félelmet, akkor keress egy terapeutát, ami szintén rengeteget segíthet az önértékelésed javításában!
Az első két, egy zsák krumpli empátiájával megáldott válaszolóval meg ne törődj!
Jogi diplomával tuti kapsz állást, kicsit szedd össze magad! Az idő múlása ellen úgy tudsz tenni, ha élsz! Kezdesz valamit az időddel.
Átképzés sem lenne késő, ha valami érdekel, nem muszáj még egy egyetemet elvégezz, egyszerűen keress valami képzést, és tanulj mellé. Rengeteg embert ismerek, aki nem a szakmájában dolgozik. Egyetemi diploma meg jól jön, mert komolyabban vesznek....
Köszönöm a válaszokat! :)
Ui.: végig dolgoztam és gyakornokoskodtam az egyetem mellett, sajnos épp egy hónapja nem találok állást. :)
Lehet, hogy idegi fáradtság.
Ne hasonlítsd magad osztálytársakhoz, másokhoz. Mindenkinek más a ritmusa, életútja.
Ne sajnáld magadat. Majd ha továbblépsz. lesz alkalmad meghálálni a szülőknek.
Érdemes lenne egy általános kivizsgáláson átesni az orvosnál,lehet, hogy vitamin- , vas- , vagy valamilyen ásványi anyag hiányban szenvedsz. Nagyon meg tudja kavarni az ember érzelmi világát egy hormonális zavar, de még egy rejtett allergia is.
Keress munkát magadnak, akár a szakterületeden, akár máshol, ami tetszik, vagy szóba jöhet. Ez az első lépés az önállósághoz.
Légy türelmes magadhoz, nem vagy egyedül ezekkel a gondokkal. Sok fiatal, tőled még idősebbek is hasonló problémákkal küzdenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!