Mit gondoltok a leírtakból? Min kéne változtatnom?

Egyre jobban kiborulok az engem ért bántásokon, nem tudom kezelni őket.

Igaziból rengeteg bántást kapok és már nem tudom mi az, ami valós, mi az, amit beképzelek magamnak.

Az egész gyerekkorom kiszolgáltatottsággal és félelemmel telt. Az apám alkohlista, aki agresszív, ha iszik. Az anyám pedig annyira visszahúzódó, bátortalan, hogy sose védett meg. Sokat éheztem, volt, hogy nem tellett fűtésre, mások levetett ruháit hordtam. Nem volt fürdőszobánkban, és sajnos wc sem. Így ebbe a környezetbe nem hívhattam barátokat el. Nem is akart senki barátkozni velem, mert büdös cigi szagom volt és nem mertem megszólalni. Ezek miatt sokat csúfoltak.

Tudatosan iratkoztam olyan középiskolába, ahol kollégiumba kellett laknom, hogy nyugodtan tudjak tanulni, és picit tisztább lehessek. Sokszor éheztem inkább, hogy pár ruhát tudjak venni, legyen lehetőségem elmenni a kollégiumba.

Amikor elég idős lettem alkalmi munkákat is vállaltam.

17 évesen megismertem egy fiút, beleszerettem és 1,5 évnyi járás után hozzá költöztem. Bevallom, kicsit menekültem is otthonról, de nagyon szerettem a párom. Már egy évtizede együtt vagyunk.

Anyósom nem fogadott el, minden tettemben, grimaszomban, szavamban keresi a hibát és mindig magát hozzá ki sértettnek.

Min kéne változtatnom, hogy ne kapjak ennyi bántást? Hogyan tudnék jobb ember lenni?