Miért nem tudok túllépni a múltamon?

Sziasztok! Nagyon szepen koszonom eloszor is a segitsegeket es a valaszokat. Szeretnem roviden de lenyegretoroen megfogalmazni ami bant. Nagyon nehez csaladi korulmenyek kozott nevelkedtem fel. Elveszett tinedzser es gyerek lett belolem, eroszak aldozata lettem a legutobbi kapcsolatomban, kapcsolatfuggo szemelyiseggel eltem evekig es barmit megtettem hogy ne legyek egyedul. Gyermekkoromban a csaladommal szemben alltam, borzasztoan viselkedtem egy fiu miatt aki kapcsolatomban eroszakosan terrorizalt de kapcsolatfuggo problemam miatt nem tudtam elhagyni (Higyjetek el, sokat szenvedtem) Mara felnott vagyok, egyetemre keszulok, uj kapcsolatom van es kigyogyultam a betegsegembol. Mas ember lettem, de borzaszto depresszio kisert hogy a multam alapjan szornyu ember vagyok. Megis miert tortenik ez? Valaki erzett mar hasonlot? Tudom hogy a mult mar nem az eletunk resze de annyira bant hogy emberileg egy 0 voltam ezelott. Nagyon bant hogy emberektol emberekhez menekultem es egyszeruen nem tudom megbocsajtani magamnak hogy nincsenek szep gyermekkori emlekeim, hogy a multamban nem voltam kepes kilepni a volt kapcsolatombol es eveket csak elvesztettem igy.. Megis ilyenkor mit tehetnek? Koszonom szepen a valaszokat. Tudom persze, mindenkinek van millio gondja, nem vagyok kulonleges sem pedig kivetel, de megis nagyon faj hogy a multamban egy csepp pozitiv emlekem sincs.