Te felfogtad már, hogy halandó vagy?

Igen, és sokszor megkeseríti a mindennapjaimat.:(

De egyszer olvastam egy tök jó idézetet, ami valahogy így hangzott:

Akkor kezdődik a második életed, amikor rájössz, hogy csak egy van.

21L

Gyakran gondolok is rá.

Sőt, azt vettem észre, mióta felnőttem, sokkal jobban félek mindenféle orvosi beavatkozástól. 14 éves koromig 9 műtétem volt, de egyiktől sem féltem igazán, manapság egy sima foghúzástól rettegek. Féltem azt a nyomorult életem, bár hitem szerint az ember tudata tovább él, de a kondícionált félelem azért dolgozik az ember elméjében. De azóta a legrosszabb, amióta szülő vagyok, minden egyes nap eszembe jutnak olyan dolgok, amikről még beszélni is rossz.

Én közönyös vagyok a témával kapcsolatban. Talán nem is fogtam még fel igazán, viszont úgy érzem hogy ha kiderülne hogy már csak rövid időm van hátra nem érezném azt hogy akkora nagy hiány keletkezne nélkülem. Ugyanis családom még nincsen, szüleimmel sajnos minimális a kapcsolatom, egy igazi barátom van (aki "csak" nem haver), ő is külföldön lakik így nélkülem is boldogan éli a hétköznapjait...

Illetve az is hozzásegít a közönyömhöz hogy erősen vallásos vagyok, így nem gondolom azt hogy a halál egyenlő az elmúlással. Ez abban az esetben is segíti a lelki nyugalmamat, ha netán az ateistáknak lenne igazuk.

Mindig ezt mondják, de eddig nem igazán jött össze a dolog,

Üdv.

Duncan MacLeod

Felfogtam, mivel ateista vagyok, tudom, hogy megszűnök létezni. Pánik érzés fog el, olvastam erről. Wikin a terror management theory idevág.

Szerintem ha azt hinném, lesz valami utána, nem pánikolnék. És szerintem sokan ezért NEM pánikolnak, mert a vallások miatt nem fogják fel, mi a VÉG.

Tekintve, hogy halálos beteg vagyok.

20 éves korom óta tudom, hogy mama és anya betegségét örököltem, amibe ők 35 illetve 42 évesen belehaltak.

Nem kergetek hiú ábrándokat, a tüneteim és a leleteim 100%-ra mutatják a kórt, az csak idő kérdése, meddig stagnál és mikortól romlik.

Még stagnál, 10 éve, de az arthritisem már rosszabbodik, ahogy anyánál is volt. Kb. ugyanazon a fázisokon megyek keresztül, mint ő, annyi, hogy lassabban, mert még nem szültem.

Nem is fogok, ő 4 éves koromban fogni alig bírt, 8 évesen leszázalékolták, és 13 voltam, mikor 2 évnyi szenvedés után hirtelen meghalt.