Ti éreztétek már ezt? Mennyire értetek egyet a véleményemmel? 16/L

Egyszerűen elegem van. Még csak 16 éves vagyok de már kimerült és csalódott is. Hogy miért?? Kezdjük az iskolával. Nagyon sokat kérnek tőlünk amit nem győzünk megtanulni. 10.-es vagyok egy héten van 57 órám amiből heti szinten minimum 45 órára tanulnom kell.. Tudom, tudom, nekem csak ennyi dolgom van, de kérlek gondoljatok bele hogy alig van szabadidőnk még van hogy az egész hétvégét is végig tanulom. És mi a hála azért hogy tanulok?? SEMMI! Annyira fáradt vagyok hogy két héten belül 4x volt szédülés rohamom a fáradtság miatt, fogytam 3 kilót és annyira tompa az agyam hogy az utcán 2x léptem ki az úttestre az autók elé mert nem figyeltem. Néha azt sem tudom hogy érek haza. A tanároktól ugyanúgy kapom a szemrehányást és bszgtást mint mindig.. pedig a tanároknak nem az lenne a dolga, hogy segítsen a diákoknak és biztassa őket? Valahol máshol biztos, de itt nem. (Tisztelet az 1-2 kivételnek) Úgy beszélnek velünk mint az utolsó kutyákkal és így várják e, hogy mi csak úgy megadjuk a tiszteletet mert ő tanár? Igen egy bizonyos szinten tisztelem.. annyira, hogy magamban tartsam a véleményem és ne borítsam rá az asztalt amikor leordítja a fejem azért mert nem értek valamit és neki mégegyszer el kell magyarázni.. De ez csak általánosítás az én tanáraim között. Akkor a második dolog. A szüleim kiskorom óta azt tanították, hogy legyek kedves, tisztelettudó és figyelmes az embertársaimmal, amit én mindig betartok, de az embertársaim semmiféle odafigyelést nem tanúsítanak se felém se más társaink felé. Ez normális?? Szerintem nagyon nem. És ez napról napra egyre rosszabb. Mindenki önző és csak magával foglakozik.. vagyis csak akkor foglakozik a másikkal, ha talál rajta valami olyan dolgot amin lovagolhat és kigúnyolhat. Hogy miért? Mert marhára boldogtalan és próbálja nyugtatni magát azzal ha a másikban keres hibákat és ezzel ő azt hiheti magáról hogy jobb mint a másik.. pedig nem. És akkor ebből kiindulva jöhet a következő pont. Nem lehetsz önmagad, mert a társadalom elítél.. De őszintén, kinek mi a fene köze van ahhoz, hogy a másik hogy érzi jól magát a bőrében és az életében?? Van egy fiú osztálytársam aki igaz kicsit fura de nagyon jófej, csak mivel lilás a haja és rokkeresen öltözködik mindenki elítéli. Ha az utcán megy összesúgnak a háta mögött vagy éppen az arcába mondanak olyan dolgokat amik nagyon rosszul esnek szegénynak. De most ha ő így érzi jól magát?? Inkább felnézhetnének rá, hogy ő mer saját maga lenni, vagy egyszerűen ha van egy véleménye tartsa meg magának.. DE még ezer meg ezer példát hozhatnék fel, saját tapasztalataimból is. Ezerszer megszóltak már, hogy én miért így öltözködöm, ahogy, miért ilyen zenéket hallgatok, miért ilyen a hajam stb. Bár ez a fővárosban annyira nem jellemző(nem ott lakom) mivel ott vannak egyéniségek és a másik nem szól rá semmit mert ott ez elfogadott, de itt "vidéken" nagyon elítélik az embert ha ő sajátmaga. És végül de nem utolsó sorban, a nyomasztó dolog amikor ott ülsz a suliban vagy otthon és egyszercsak eszedbe jut, hogy mi akarsz lenni ha nagy leszel? Mihez kezdj magaddalés merre menj? Személy szerint, én amilyen gyorsan csak tudok megyek innen a fenébe, mivel jártam már külföldön és apukám is külföldön dolgozik és ő és anya is azt mondta amikor azt mondtam nekik, hogy "Utálom ezt az országot és minél hamarabb el akarok innen menni!", hogy "Kicsim, tiszteld mert a szülőhazád, de teljesen megértelek.". A kint élő emberek teljesen másak. Annyira kedvesek a másikhoz(nagy többségben), kedvesek, figyelmesek és annyira jó ott lenni és szöges ellentéte a mi "hazánknak". Amikor hazajövünk akkor pedig megint megcsap szép sorjában a magyar valóság. Sajnos én nem látom a jövőt itt.. Kint sokkal több a lehetőség. Amikor elmondom valakinek hogy én megyek ki külföldre érettségi után mindenki nekem áll, hogy "Jajj de ez a hazád!", "Ide születtél, itt kell élned!" ,"KInt se jobb!", "KInt megölnek!"XD wtf? Nem tudom miért olyan a magyar nép, hogy nem hogy támogatná a másikat, még húz rajta egyet, mert gondolom én a jó kis magyar hozzá állás "Ha az én tehenem megdöglött, dögöljön a szomszédé is!(Funfact, külföldön ha találkozol egy magyarral az legtöbbször kiakarja kaparni a szemed, idk miért, de kedves nem?) Nehogymár neki jobb legyen mint nekem!". És tudjátok mi még elkeserítő? Mikor az osztálytársaim és ismerőseim, ha szóba jön a családalapítás mindegyik azt mondja, hogy ő nem fog szülni ebbe a társadalomba.. Pedig nem feltétlenül a társadalommmal hanem inkább Magyarországgal van a gond.. Már utálok kilépni az utcára, ha barátaimmal vagyok akkor is leginkább átmegyünk egymáshoz egy jópáran mert mindenki ugyanúgy van ezzel az egésszel mint én. Egyszerűen érzem, hogy depressziós vagyok ettől az egésztől, pedig a családi életem és az anyagi hátterünk is rendebn va, sőőt az emberi kapcsolataimmal is. Vannak hobbiaim amik szintén boldoggá tesznek de valami mindig visszaránt engem is és szerintem a fiatalok többségét is. És mégegy dolog, mindenki azt mondja, hogy a mai fiatalok mind telefon/gép/laptop/tv stb függők.. Ehhez csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy könnyebb magam beleképzelni egy olyan világba amiben jól érzem magam, mint elfogadni a nyomasztó valóságot.. Ezt azért írtam le, mert kíváncsi vagyok arra, hogy mások hogy látják ezt az egészet, és egy kicsit már felhalmozódott bennem ez az egész. Ez az én véleményem az egész magyar társadalomról, és én tiszteletben tartom ha valaki hazafi és imádja az országot, ez az ő véleménye de sajnos én csak azért szeretem, mert van hova hazamennem, és mert valamilyen szinten megvéd, de ennyi.Ez pedig az én szemszögem amit szeretném ha tiszeteletben tartanátok. Lehet, hogy régen a nagy történelmi alakok sokat törték magukat, hogy ez az ország olyan legyen amilyen, de ez már korántsem az az ország.. bár személy szerint a magyarok nálam már a történelemben is kivágták a biztosítékot azzal, hogy csalk a a szerencsétlen alsóbb rétegek adóztak, de a bárók és felsőbb rétegek nem voltak hajlandók.. végülis igazuk van, nehogymár ők abból a sokból adjanak egy kicsit bele hogy azoknak akik alig van valamilyük, egy kicsit könnyebben éljenek. És csak ebben az országban volt az hogy ők sosem adóztak.. önzőek voltak már akkor is és nem nézték semmibe a másikat, csak saját magukat..

Kicsit hosszú lett de ez még mindig nem minden. Már előre látom, hogy hányan fogják szidni anyukámat, de szerintem ez akkor is egy keserű társadalom. És ezt a nagy többségről írtam, akinek nem inge ne vegye magára.