Tanácsos lenne ebben az esetben egy költözés, te váltanál?
Egy igazi tróger voltam itthon nincs mit ezen szépíteni.
25 éves vagyok semmi komolyat nem tudok felmutatni ( bár őszintén nem tartom kötelezőnek azt csinalni amit egy “normális” ember csinál).
A lényeg annyi hogy itt is ahol élek volt pár munkahelyem, volt sok csajom, van egy kocsim ennyit sikerült elérnem (a felét sem sikerült volna a szüleim segítsége nélkül).
Az a helyzet hogy eléggé elvoltam itt kanaszodva ezután sem leszek “tökéletes meg hibátlan” csak itt sajnos elég ha egy rossz dolgot tesz az ember és mar el is ítélik.
Na ezekből nekem jo sok volt!
A mai napig is élhetnek a szüleimmel ugyan ezt az életet élve akár.
A döntés egy kapcsolati kudarc miatt van bennem meg amugy is màr.
Volt itt egy lány akit nagyon szerettem és ő is engem de nem lett belőle semmi komoly( én is tehetek róla, o is ) vagy egyikünk sem így hozta az élet.
Nagyon bánom az eddigi dolgokat amik itt voltak velem de sok dolgokról én is tehetek.
Szoval nem vagyok valami túl okos sem, gazdag sem.
És ugye magam elől is el akarok innen menni, más megoldást nem látok sokszor(barmikor hazajohetek) nem ezzel van a gond.
Igazából csak félek picit ettől az egesztől...és sajnálom azzal a lannyal a kapcsolatomat..próbáltuk helyre hozni de nem sikerült.
Szóval annyira ezt leszámítva nincs nagy bajjom viszont lelkileg segíthetne ez a dolog?
Megpróbálnád?
válasza:szerintem nem is feltételes dolog ez. ha az embernek nincs veszíteni valója, akkor meg is kell próbálnia.
én is sokat gondolkozok manapság ezen. tovább kellene lépnem, de egyetlen dolog tart vissza, és az a munkahelyem, amilyet soha máshol nem tudnék szerintem találni. ha ez nem lenne, már én is rég egy másik városban élnék egyedül, mert a szociális életem nekem is hasonlóan alakul a városban...elég sok ellenségem van(bár nem kell szó szerint venni, lényeg, hogy nem vagyok velük jóba).
válasza:Én kis városból származom, ahol már nem tudtam úgy kimenni az utcára, hogy ne találkozzak ismerőssel, avagy nem tudtam úgy bármit is tenni, hogy ne ért volna haza előbb a hírem, mint én. Ezt elégeltem meg és a siralmas fizetésemet. Ott hagytam a családomat, a barátaimat, az életemet és a páromat is. Eljöttem és sokáig vertem a fejemet a falba, hogy nem volt jó döntés. A mai napig hiányzik az a közeg, az én kisvárosom!
5 éve élek máshol. Sokkal jobban keresek, sok barátom van itt, illetve költözött előbb, vagy utóbb a környékre szintén. Rámtalált a szerelem is, még is bennem van a hiányérzet. A család és az én kisvárosom. A család úgytűnik beadja a derekát és költöznek utánunk. Nem 200 km-re tőlünk szeretnének élni és értik, tudják, hogy a lehetőség itt van. De az én kisvárosom, az az én kisvárosom. Ezt soha, SEMMI nem pótolhatja és örökre vissza fogok vágyni, még ha tudom is, hogy soha többé nem költözök haza. Ott van a haza. Ott lesz örökre és vérzik a szívem érte. Ma már máshogy állnék a sok ismerős archoz. Amiért nem megyek vissza az az itt megalkotott életszínvonalam. Az én kis városomban visszaesnék a béka segge alá.
Szóval ha úgy érzed, hogy menni kell, akkor menj. De csodát ne várj! Ha BENNED van gond, akkor azt biza cipeled magaddal. A környezetváltozás segíthet a feldolgozásban és elengedésben, de jön majd helyette más... Nem menekülhetsz állandóan önmagad elől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!