Hogyan álljak le azzal, hogy az őrületbe kergetem magam?

Ha történik bármi kínos apróság, amin más csak mosolyogna, azt az adott pillanatban le tudom reagálni normálisan (kinevetem magam, vagy ha nem vicces a helyzet akkor elnézést kérek), de biztos hogy örökre megjegyzem és azon fogok rugózni még egy-két hétig, hogy mekkora szégyen vagyok. De olyan apróságokon, hogy félreértettem valamit, vagy csak simán butaságot mondtam. Tényleg nagyon apró dolgok, de ilyenkor minden egyedül töltött percemben lejátszom a fejemben újra és újra, amíg meg nem őrülök lassan, főleg elalvás előtt (helyett). Az sem opció, hogy másokkal töltöm az időmet hogy elfelejtsem, mert akkor meg csinálok megint valamit amivel beégetem magam :D

Sejtem, hogy a körülöttem lévők egy teljesen átlagos (sőt, szerethető) embernek tartanak, és ha csinálok valami hülyeséget, azon is tényleg csak mosolyognak, vagy észre se veszik, de az tuti, hogy ők nem emlékeznek két hét múlva arra, hogy múlt hét szerdán mit csináltam, talán arra se emlékezek, ők mit csináltak, nem hogy az én hülyeségemre :) Ennek ellenére zavar nagyon, ha ostobaságot csinálok, vagy mondok, abban a pillanatban (meg mikor utána eszembe jut) úgy érzem, hogy teljesen értéktelen vagyok, egy nagy hülye kudarc. Néha bántom is magam emiatt, pedig már kinőttem ebből, 23 éves vagyok.

Mindig is ilyen voltam, de amióta beiratkoztam az egyetemre, meg munkába álltam, azóta egyre rosszabb vagyok.

Mit csináljak? Az, hogy csak simán engedjem el és röhögjek egy jót magamon, nem megy, pedig nagyon jól tudom, hogy nem én vagyok a világ közepe és senki le se sz-ja hogy én mit bénázok, tudom, hogy csak engem érdekel.