Mit tehetnék, hogy lelkileg felszabaduljak anyám hatása alól?
Gyerekkorom óta szorongok miatta. Én sem tudom, miért van rám ekkora hatással. Még mindig félek tőle, pedig már 63 éves. Pedig fizikailag már nem bánthat. Nehéz megfogalmazni, de rendkívül agresszív személyiség. Rettenetesen nagy hangja van, fülsüketítően hangos. Gyerekként mondhatni fogva tartott. Emlékszem, egyszer valaki mondta neki előttem, hogy miért nem visz el egy kicsit a parkba, hogy rossz lehet nekem. Ő azt válaszolta teljes közönnyel hogy őt nem érdeklem. Semmihez nem mertem nyúlni, bármiért ordított volna. Még azt sem vallottam be neki, mikor iskolában rugdostak a gyerekek. Nem túlzok, ha azt mondom hogy ülve nőttem fel. De már felnőtt vagyok, és még mindig a hatása alatt vagyok. Ezt az is bizonyítja, hogy szorongok, összerezzenek, ha hirtelen rám szól. Rémálmaim is vannak tőle. Ezenkívül mérhetetlen haragot érzek vele szemben. De nem merem neki ezt illetve nem tehetem meg jobban mondva mert együtt lakunk. Férjhez sem mentem, mert azt mondta hogy rá se nézzek egy fiúra se, mondjuk ez csak részben az ő hibája. Én magam döntöttem úgy, hogy egyedül maradok. De mégis ez nagyrészt miatta is van. Mai napig ellenőriz, hova megyek, minek megyek, stb. Pedig már 33 éves vagyok. De nincs végképp magánéletem, egy tizenegy évesnek is több magánélete van. Mikor huszonévesen pánikrohamot kaptam, akkor jöttem rá hogy depressziós lettem. Ezzel is sokáig csúfolt engem. Meg hogy mitől vagyok én depressziós, azt vágta hozzám. Egyébként nem tud róla hogy miatta lettem lelki beteg, vagy nem akar, de nem is érdekli. Szóval a lelkemben hatalmas haragot, gyűlöletet érzek iránta, sőt undort is! De mindezt magamba fojtom. Ez bonyolult mert lelki zsarolás is van mindez mögött.. csak nagyjából írtam le. Ha minden igaz, júniustól dolgozni fogok egy nagyobb városban, végre külön tőle.
De a lényeg hogy hogy könnyíthetnék a lelkemen. Ez a sok elfojtott háborgó negatív érzés.. ráadásul a végén rajtam fog csattanni. Hajlamos vagyok magam ellen fordulni.
Volt egy idő mikor varrott szájú babát raktam ki profilképnek, és még tetszett is. Egy asszony írta nekem, hogy az valójában én vagyok.., nem mondhatom el senkinek az érzéseimet. Akkor eszméltem rá, hogy igaza van.
Ha elköltözöl, az már egy nagy lépés.
Most könnyű lenne azt mondani, hogy szakíts meg vele minden kapcsolatot, mert sajnos ez nem így megy, a harag és miegyéb mellett nyilvánvalóan van benned szégyen is, meg lelkiismeret-furdalás, meg sok minden egyéb, ami miatt katyvasz kavarog odabent. De a mérgező emberek távoltartására sajnos tényleg a kommunikáció teljes megszüntetése a megoldás.
Érdemes lenne egy pszichológust megkeresned, akivel szervezetten átgondolhatod a dolgokat. Jó az is, ha a mérgező szülők témakörnek magad jársz utána, Susan Forward Mérgező szülők-je, vagy L. Stipkovits Erika Szeretettel sebezve című könyve erről szól, de ha csak simán te magad dolgozol ezen egyedül, az hosszabb idő.
Esetleg napló?
Naplót írhatsz onlájn, blogon is (nem kell publikussá tenned), vagy akár simán gépen is egy fájlba.
Ha úgy látod, hogy esélytelen ezeket megbeszélni vele, akkor tényleg az lenne a legjobb, ha a lehető legminimálisabbra korlátoznád a kapcsolatodat vele. Nyilván neki az az érdeke, hogy domináljon, és fenntartsa a függést (mert azért itt valamilyen játszmáról van szó, amiben te is részt veszel így vagy úgy). Ezt lenne jó feltérképezned, hogy ebben neked mi a részed, mi a "nyereséged" ("nyereség" alatt például azt értem, hogy valamilyen módon ez a kapcsolat biztonságot ad neked, kijelöli a határaidat, biztos pont az életedben). És azt sem lenne rossz kiderítened, hogy mi lehet nála az ok. Valami biztosan van, talán hasonló szülő.
Igen, bizonyos értelemben adott egy biztos pontot nekem. De már nincs erre a pontra szükségem. Most már elég érettnek érzem magam, nem függök tőle többé. És ezt ki is fogom használni. Csak sajnos sok idő kellett ahhoz, hogy erre a szintre eljussak. Viszont hátráltattak is ebben.. nem csak anyám, a bátyám is öngyilkosságba hajtott illetve azt akarta volna kiprovokálni belőlem.
Azon vagyok, hogy kitörjek ebből a lelki pokolból, de mintha valami erő vagy nem tudom minek nevezhető, vmi mindig sikertelenségbe húz vissza. Úgy érzem hogy el van átkozva eleve az egész életem. És hogy már el van rendelve, hogy mi lesz a vége. Ezt érzem. De küzdeni fogok ez ellen is.
"de mintha valami erő vagy nem tudom minek nevezhető, vmi mindig sikertelenségbe húz vissza. Úgy érzem hogy el van átkozva eleve az egész életem. És hogy már el van rendelve, hogy mi lesz a vége. Ezt érzem."
Ez a következménye azoknak a dolgoknak, amiken átmentél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!