Rosszul érzem magam ha költenem kell?!

Lelki is lehet meg neveltetési is. Én általában azoknál láttam ilyet akik szegényen nőttek fel.

Én is teljesen így voltam, és vagyok is néha. Ott vagyok a boltban pl és meglátom a chipset, vagy valamit amit még nem vettem sose de akartam és oda megyek leveszem nézegetem és visszarakom. Mondván hogy nem is kell, és néha nevetséges szinteken ugyan ez a szitu. És ha valami kicsit nagyobbat veszek az 1000x meggondolom átolvasom megnézem mielőtt megveszem. És míg meg nem veszem és a kezemben sincs addig néha feljön a gondolat hogy nem is kell nekem, meg kicsit görcsben van a gyomrom. De amikor megjön akkor azért szerencsére elmúlik ez az érzés és örülök neki.

En is. Ha pl évekig nem veszem meg ami nekem fontos lenne de amugy nem az (márkás cipő, szemhéjtus stb), es nagynehezen eljon az idő amikor azt hiszem most már megérdemlem es megvehetem (tulorak, több fizu), megveszem és mégis rossz érzés.

3. vagyok. Nekem neveltetésmiatt is. Emlékszem amikor egy nagy matricát akartam megvenni es nem engedték vagy amikor a zsebpénzemből gyerekként papucsot vettem is magamnak olyan szuros tekintetet kaptam anyátol.tesom meg csak gyűjtötte a penzt mert nem tudta mire kéne neki (kisebb volt es nem értette még a pénz fogalmát mint forgatni befektetni kolteni stb csak sorakoztak nála)ő pedig agyon lett dicsérve.

Én ruháknál drágább elektronikai cikkeknél szoktam néha ezt érezni. (főleg ha kivételesen nem turkálós hanem márkás darabról van szó) Látom, hogy előnyös, tudom, hogy szükség van rá (mert pl lesz egy alkalom) mégis X összeg felett elbizonytalanodom és vásárlás után órákig nem tudok tisztán örülni a dolognak, csak faggatom a környezetem némi önigazolásért. (Ugye jól áll? Tényleg megérte stb...) Ilyenkor segít ha racionálisan még 1x átrágom magam a dolgon, és megnyugtatom magam. (és akkor másnap már kifejezetten büszke is tudok lenni az új szerzeményre. :))